Salt Lake City

Dolgoznátok ott lenn? Ott teljesen lenn...

Aki farkast kiált

..ha most azt kezdem el írni, hogy feltörték a kocsit úgy, hogy benne volt a notebookom rajta minden képpel és a táskában az irataimmal és igazolvánnyokkal és ennek tetejébe ma volt bírósági tárgyalásom is, mint szabálysértő, de arra meg már el sem mentem mert nem volt hozzá kanalam, akkor azt ugye nem hiszitek el? És pláne, ha azt próbálnám elhitetni, hogy a cuccaim érintetlenül maradtak...

Hisztek amit akartok. :P

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 4

Ez után a mentálisan és fizikailag is kimerítő nap után nekiindultunk a végtelen amerikai pusztának. Nem sok reményünk volt arra, hogy a következő pár órát bármivel is feldobjuk.

Aztán egyszercsak váratlanul elhajtott mellettünk egy corvette legalább kétszázzal, ami nagyon szokatlan, az itteni száztizes korlátozás mellett. Nem is kellett sokat várni, jött is a szirénázó rendőrautó utána. Le is meszelte a rosszarcú suhancot. Amikor továbbmentünk, el is hagytuk őket az út mentén és láttuk, hogy nagy dulakodásban vannak. A végkifejletre csak abból következtettünk, hogy egyszercsak újra látom a visszapillantóban a kocsit, mögötte a rendőrrel. Amerikai filmek alapján könnyedén lereagáltam a helyzetet és leszorítottam az útról, amikor el akart menni mellettem. Fel is borult szerencsétlen, akiről később ki is derült, hogy drogcsempész. Nálunk szerencsére senkinek semi baja nem lett, viszont a hősies magatartásért felterjesztettek kitüntetésre és az átadásnál még az elnök kopasz fejét is megvakarhattam.

…na ilyenre képes az oxycodone a fejemben, ha beveszek kettőt…

A szomorú valóság pedig annyi, hogy pusztulatosan unalmas vezetés volt egész nap egy irányban. A navigator kilóméterekre előre szólt, ha kis kanyar következett.

Viszont az elnök kopasz fejét valóban megvakarhattam…

Barkochba

Hol készült a kép? Pontosan... ;)

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 3

Mehettünk végre Chicagoba. Kedves kolléga figyelmeztetett, hogy egy tornádó pont onnan jön, úgyhogy félúton fogunk is találkozni. Szerinte, ha látunk egyet, akkor menjünk inkább az ellenkező irányba. Megköszöntük a jótanácsot és már faltuk is a mérföldeket vígan.

Alig szállt le az este, valóban jött szembe a tornádó. Illetve nem tudjuk, mert nem láttunk semmit a vaksötét éjjeltől. Szerencsére hat-nyolc másodpercenként azért villámlott, így nem volt sokat sötét és láttunk annyit, hogy mostmár csak az eső miatt nem láttunk semmit. Egyszercsak végül ott voltunk, ahol Al Capone itatta a népet szesszel.

Azt hiszem ezek után nem kell mondanom, hogy a repzi is késett, de ezt nem említésre méltó ERROR abban a hibalavinában, ami minket meghátrálásra próbált késztetni.

Éjjel három óra felé megérkeztünk a szállásra.

Az pultnál álló szerencsenélküli mondja, hogy csak dohányzó szoba van. Sebaj, gondoltuk, csak aludjunk már. Indultunk a szobákba. Jé, a miénk Gyurival franciaágyas. Jé... a többieké is, csak valakiknek abból is a szűk fajta. Indultunk is vissza reklamálni, de kiderült, hogy a foglalás lett elszúrva. Másrészt meg hát...

Most adok időt, csak képzeljetek el négy tépett csehszlovák férfit a puszta közepén hajnali háromkor egy motelben vitatkozni, hogy baj van a franciaágyas szobákkal.

Hagytuk inkább az egészet, hadd gondoljanak, amit akarnak szexuális orientációnkat illetően, alszom a földön és majd reggel egyértelműsítjük a helyzetet. Ez sikerült is, amikor Gyuri a kicsekkolásnál a kedves szőkére mosolyogva és rám mutatva annyit mondott, hogy: „We are together.”

Na... ennyi történt az első fél napon.

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 2

Útban a kölcsönző felé telefonáltam, hogy készítsék a hintót. Mondták, hogy nincsen hintójuk.

-Mitteccikmondani? Nem értettem egészen pontosan…

-NINCSEN, ELFOGYOTT. Jövő hétre kérnek egyet?

-Dehát én tegnap…

…

Tényleg nem volt hintójuk, nem volt mit tenni.

Az utazási altábornagy tekintete enyhén ködössé vált. A remények életbentartása végett azért végigtelefonáltam a Lassúterebélyesi kölcsönzőket ahol sorra kedvesen felajánlották, hogy jövő héten szívesen rendelkezésünkre tudnak bocsátani egy kisbuszt.

Végül a legutolsónál, Terebélyekülsőn akadt egy, akinek valahonnan mégis akadt kisbusza. Eddigre az autószerelőm már bezárt.

Halleluja, gondolnánk. Pedig nem.

…

-Akkor kérem a sofőr hitelkártyáját.

-Nekem csak debitkártyám van, csak azt költöm, amit megkerestem.

-Az nem jó.

Kiscsapatunk vezetője veritékben úszott..

-Esetleg ha nem az enyém lenne a kártya?

-Rendben, de akkor a kártyabirtokost fel kell vennem plussz sofőrnek, napi 10$-ért.

Választásunk nem volt, de azt mindketten látni véltük, ahogy a kisasszony szemében forgó dollárjelek jelentek meg, mint Dagobert bácsiéban, amikor fejest ugrik a temérdek tonna aranyba.

-JJJJÓÓÓÓ, akkor az 10$ + 20$ biztosítás, mert ugye nincs amerikai biztosítás… Kérik a 12$ biztosítást arra, akit esetleg elcsapnak.

Egymásra néztünk és rezignált érzéketlenséggel tudattuk a hölggyel, hogy akit el találunk csapni, annak bizony nagy peche lesz. Valőszínűleg az egész napját elrontjuk.

Ekkorra a számla már olyan magasságokban járt, hogy komoly alternatívaként merült föl, hogy vegyünk egy kisbuszt, majd a Csendes-óceán partján rituálisan gyújtsuk föl és táncoljuk körbe. …még az is kijött volna a kölcsönzés árából.

Ködös tekintet, veríték, enyhe remegés.

…

-Kérem a hitelkártyát. – Köszönöm. – A rendszer visszautasítja…

-Próbáljuk kisebb összeggel.

-Azt is visszadobja…

Azt hiszem láttatok már filmben megtébolyodott tudóst zavartan maga elé motyogni… Közel volt ez a pillanat.

Nem akarom ragozni, de zárás előtt kicsivel, hosszas alkudozás után végül egy olyan debitkártyát hazudtunk be hitelkártyának, amire nem volt ráírva, hogy debit ezért elfogadták, úgyhogy a tábornok úr idegrendszere is regenerálható állapotban maradt.

Ma is tanultam valamit: Amerika olyan hely, ahol akkor vagy jófiú, ha más pénzét költöd. Rajtam eztán ez ne múljon.

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 1

Az első napi terv annyi volt, hogy felvesszük a bérautót, leadjuk az én kocsim a szerelőnek átugrunk Chicagoba, ott felvesszük Marcsit, Barnabást és Pétert este 11-kor a reptéren és kicsit továbbállva éjszakára tanyát verünk.

Ehhez képest ez a nap annyi ERRORtól hemzsegett, amennyit egy átlagos Windows felhasználó egy év alatt nem lát. Négykor leléptünk, hogy felvegyük a kisbuszt a kölcsönzőből. Azt már korább tudtam, hogy az autókölcsönzősöknek saját bugyra van a pokolban, de mostmár azon is elgondolkodtam, hogy lehet, hogy igazából ők üzemeltetik az egész poklot.

Régebbi tapasztalataim alapján tudtam, hogyha napi 19,99$ van kiírva, akkor az annyit jelent, hogy 19,99$ + 20$ biztosítás nekem + 12$ biztosítás a harmadik félnek + 6% adó = napi 55,10$. Tehát ez a fajta matek nem lepett meg. Éppen ezért egy nappal előtte kimentem személyesen és részletesen megbeszéltük a dolgokat. Annyi azért még kiderült, hogy ezeken felül még mérföldenként leszünk szívesek negyeddollárt az Enterprise co. nagyobb dicsőségére a kasszánál… Nem sok, de Lassúterebélyes – Szanfransziszkó odavissza viszonylatban ez azért mégiscsak több, mint egy háromgombócos fagyi ára Csillaghegyen. Nem hagytuk magunkat megzavarni, vagyis inkább nem vettünk tudomást a figyelmeztető jelekről.

Szilárd volt a terv, erős volt az akarat...

Steak

Egy régi restanciámat kell lerónom. A mármár vallásos tisztelet, szerelmes rajongás és elfogódott részrehajlás, ami e témához köt, ezeddig ugyanis megakadályozta, hogy tollat ragadjak. Nem is beszélve arról, hogy ebben a témában mások odaadása és profizmusa mellett én olyan vagyok, mint repülésben Gagarin (mély tisztelet) mellett a papírrepülőt hajtogató betapasztott szemüvegű kisdiák még akkor is, ha néha egy egy dologról szívesen elvitatkoznék Minden Húsok Királynőjével.

De ha már itt vagyok a végtelen pusztában, akkor mégiscsak szólnék pár szót arról is, hogy mi az, ami jó itt. Sőt.. mi az, ami nagyon jó. A legjobb. Ami miatt otthon távolba révedő tekintettel gondoltam vissza Lassúterebélyesre.

Pár szóban már megemlékeztem az itteni etetőkről és sanyarú gasztroodüsszeiámról, melynek Ithakájába azért mégiscsak megérkeztem.

Sajnos viselkedésem a sztékkel kapcsolatban már nem is pszichológusoknak hanem egyenesen antropológusoknak és etológusoknak adhatna témát. Bizony be kell valljam, volt olyan, hogy azon kaptam magam, hogy a nyers húsba harapok. Mentségemre legyen mondva, hogy bélszín volt.

A vásárlás szinte a legfontosabb része az egész rítusnak. A tetem ott pihen a hűtőpultban. Lassan megfigyelem. Minden darabot külön. Figyelem a pulzusom, mint ösztönöm legbiztosabb éber jelzőjét. És amikor megpillantom Őt, akiben a márványosság és a vörös hús tökéletes arányban van meg, ezt a csodálatos, négy centi vastag példányt, egy pillanatra megdermedek és minden érzékszervemmel csak rá fókuszálok. A pulzusom az egekbe szökik és az agyamat elönti az adrenalin. Minden izmom megfeszül és annyit mondok: "Azt kérem!"

Ahol a hátszín (nagyobb, márványosabb és világosabb darab) és a bélszín találkoznak. T-bone szték a neve. Vagy Porterhouse. Fél kilónál kezdődik egy darab... :)

Az, hogy egy darab döglött állat hogyan nyújtja a legtöbb örömet, attól függ, hogy hogy van fűszerezve és mennyire van megsütve. (...az, hogy mennyire friss, az nem paraméter. Nem Pétervárott vagyunk, hogy legyen másodlagos frissességű árú.)

Én elég egyszerű parasztember vagyok, nem szeretem a sok huncutságot. Minél szebb a hús, annál kevesebb fűszert használok és annál rövidebb ideig sütöm. Alapvetéen pedig BORS és MID-RARE.

Na én itt most be is fejezem. Remélem vacsi előtt vagytok...

Ez egy bélszín darabka, baconnal gondosan körbetekeve. Nem tettem nagy kárt benne tűzzel, annyira pompás volt..

Igen, ő az.. Mr. T.

Na ebbe haraptam bele nyersen.. (De azért az ugye látszik a nagyításban, hogy mennyire omlós, nem?)

Ez egy magas hátszín darab.

Ez egy csodálatos hátszínszelet volt. A marhát szentté kellene avatni.

Egy halott marha legszebb ravatala a sztékes tányér

Éhes voltam és össze kellett kóstolnom kétfajta hátszín vágatot (Kansas city és New York strip). Egyszer a memoáromban kitérek erre is.

Nemsokára megyek haza. Ki hogy kéri és melyiket?

Szeretném az állatvédőket és a bocikat sajnálókat megnyugtatni, hogy ez a tehenek sorsának csodálatos beteljesülése, hogy életüket áldozhatták azért, hogy nekem jó legyen. És nekem jó volt.

Már megint a rendőrök...

...

-Normális esetben nem büntetném meg ezért, de be kell valljam, hogy ez életem legszebb STOP-tábla kihágása volt. Megérintette a fékpedált egyáltalán?

-...nem igazán.

-Szerencséje, hogy nem gázolt el valakit.

-Azért azt elhiheti Biztos Úr, hogy ettől még nem fogom ezt az estét szerencsésnek tartani.

...

Háziorvos

Ma elmentem háziorvost választani. Anélkül, hogy érdekelte volna őket, hogy most van e egyáltalán panaszom, megkérdezték, hogy milyen hozzátartozóm értesítendő szükség esetén. Aztán azt, hogy milyen vallású vagyok és ki a papom… De mielőtt eltűnüdhettem volna, hogy ez miért is szükséges, már ott tartotunk, hogy van e érvényben lévő végakaratom.

Biztos kevernek valakivel…

Aztán rövid beszélgetés a dokival. Mondhatnám mélyinterjú. Amolyan "És öt éves korodban mosatlanul etted a gyümölcsöt a fáról..?" - mélységű, és akkor az igazí arcpirongató firtató nyelvi fordulatokra nem is pazarolnék időt, amivel nem csak a szexuális szokásaimat, de szinte a székletem külalakját is tudni akarta…

Mikor ez a kellemes diskurzus a végéhez közeledett, kezdtem sejteni, hogy most akkor mi is a dörgés. Vérvétel következik. Meg kicsi pisi.

Nővér hív. Pisilni kell. Odaad egy kis kapszulát. Nem nagyzolni akarok, de nehéz volt beletalálni, olyan kicsit. Átfutott az agyamon, ha arányosan ennyi vért vesznek le, akkor nem lesz gond. Sajnos nem így lett.

Szinte rutinból mondtam a nővérnek, hogy viszonylag komaly tűfóbiám van. Aki ismer, az tudja, hogy ez egy erős eufemizmus. Nem kizárt, hogy egyszer meg is jelentetek egy: "Az én tűfóbiám - avagy abszurd és vicces helyzetek amikor elájultam" című kötetet.

Nővér kérdezi: "Átmenjünk az ápolóba, feküdni akar?"

Mondtam neki, hogy "Nem, erős felnőtt férfi vagyok, csak szólni akartam…"

És akkor hirtelen minden világossá vált. Leginkább az, hogy miért lett volna jó, ha van végakaratom.

"Tényleg nem akarsz feküdni? Ez a 11 kémcső mind neked lesz."

Összesen 5,8 deciliter. Rutintesztre!

Szerintem csak ki akartak véreztetni, mint egy vágásérett mangalicát.

Hú, de jó lenne most egy kis abált tokaszalonna.

A vérfürdő után a nővérszobában fekve a rám vigyázó fekete nővérkére néztem, magamra mutattam és csak annyit kérdeztem: Am I white?

...

Barna mártás

Kolléga megérkezett Budapestről. Már a reptéren részletekbe menő elemzésbe kezdett a barna mártás elkészítésének derékroppantó, de magasztos tevékenységéről.

Egy órával később langyos csapvízzel felengedett kínai gyorslevest evett fogkefével.

Itt hamar megtörténik az emberrel az átalakulás. Észrevétlenül. Oda kell figyelni.

Karambol

Ja, s azt meséltem-e, hogy volt még egy karambolom? Na, nyilván nem vértől fröcsögős, szétloccsanós, fasírozottas, fehérrépás, mert abból unalmas lenne kettő. Ez csak amolyan kicsíny szolid nekedmegyek fajta volt, de azért tipikus.

Volt, hogy jöttem az úton pár hónapja, ahogyan az ember megyen. Haladtam tehát sávközépen. Sáv allatt értsd az M1/M7 kivezető szélességű sávot. Szembe kanyarodik a személygépjárómű, mely inkább az a telepjáró :) fajta.. Nekem balról, nekem balra. Látom ám, hogy a komának ez a rutinművelet nem igazán az erőssége, ugyanis erőst úgy nézett ki, hogy bizony frontálisan karambolozunk, mert "elszámolta az ívet". Annyira elképesztően hihetetlen volt, ami történik, hogy nem is reagáltam eléggé gyorsan. Aztán kimanővereztem a dolgot, de az ember egy kicsit így is megszántotta a kocsi oldalát, aztán továbbállt. Neki ez mindennapos lehet.

Szilánkok

Kemelhárítási szempontbúl fontosnak tartotam, hogy postolás előt néhány hejen megSmittizzem ezt a belyegyzést. Elnőzést a nehezeb olvasasért.

Szilánkok, hamár többre képtelen vagyok egy jóideje.

-Egy srác az egyetem sportcsarnokában beverte a fejét és vérzett kicsit. Kijött a tűzoltó és a rendőr. Mentőt nem láttam, de amíg el nem hagyta az épületet kísérték. Itt ez ilyen.

-Fekete legény a szaunában cipőben, ruhában iPoddal a fülén.

-Még nem láttam embert késsel-villával enni pedig figyeltem.

-A nyomorékkártyámmal ha a nyomorékparkolóban parkolok, akkor ingyenes, ha máshol, megbüntetnek.

-Cingár kis feketén XXXL-es Bermuda, hosszúnadrágnak hordva.

-Teremfocipályán ötven indiai srác és nő krikettezik.

-Éjszaka a puszta közepén egy kivilágított csillogó villogó épület hatalmas parkolóval: ADULT SUPERSTORE.

-Reklám a rádióban főműsoridőben: A méret valóban számít… (azt gondolom kicsit pajzán áthallásos szolid reklám, nyilván nem “arra” gondolnak..) És valóban nem, a megjegyzés egy sztriptízbár méretére vonatkozott..

-Akorra, mint egy bállna és mekeszi a mássodik fánnkot is ebbéd uttán.

-A menzán a kóla a legkevésbé édes ital. A többit nem bírom meginni.

-Évente egy szarvas kilövésére mindenkinek joga van.

-Megintcsak rádióreklám: “Állandóan zaklatja az adóhatóság? Több, mint 20000 dollár tartozása van? Ne hagyja, hogy az adóhivatal emberei tönkretegyék az életét! (...) Egyedül nálunk dolgoznak korábbi adóhivatali alkalmazottak, akik ismerik a rendszer működését. (…) Telefonáljon most és lélegezzen fel, mert a mi embereink ön és az adóhatóság közé állnak akár mától kezdve is. Nincs többé zaklatásm fenyegetőzés…

-Megdrágult a benzin. Már majdnem 200 Ft egy liter...