Útban a kölcsönző felé telefonáltam, hogy készítsék a hintót. Mondták, hogy nincsen hintójuk.
-Mitteccikmondani? Nem értettem egészen pontosan…
-NINCSEN, ELFOGYOTT. Jövő hétre kérnek egyet?
-Dehát én tegnap…
…
Tényleg nem volt hintójuk, nem volt mit tenni.
Az utazási altábornagy tekintete enyhén ködössé vált. A remények életbentartása végett azért végigtelefonáltam a Lassúterebélyesi kölcsönzőket ahol sorra kedvesen felajánlották, hogy jövő héten szívesen rendelkezésünkre tudnak bocsátani egy kisbuszt.
Végül a legutolsónál, Terebélyekülsőn akadt egy, akinek valahonnan mégis akadt kisbusza. Eddigre az autószerelőm már bezárt.
Halleluja, gondolnánk. Pedig nem.
…
-Akkor kérem a sofőr hitelkártyáját.
-Nekem csak debitkártyám van, csak azt költöm, amit megkerestem.
-Az nem jó.
Kiscsapatunk vezetője veritékben úszott..
-Esetleg ha nem az enyém lenne a kártya?
-Rendben, de akkor a kártyabirtokost fel kell vennem plussz sofőrnek, napi 10$-ért.
Választásunk nem volt, de azt mindketten látni véltük, ahogy a kisasszony szemében forgó dollárjelek jelentek meg, mint Dagobert bácsiéban, amikor fejest ugrik a temérdek tonna aranyba.
-JJJJÓÓÓÓ, akkor az 10$ + 20$ biztosítás, mert ugye nincs amerikai biztosítás… Kérik a 12$ biztosítást arra, akit esetleg elcsapnak.
Egymásra néztünk és rezignált érzéketlenséggel tudattuk a hölggyel, hogy akit el találunk csapni, annak bizony nagy peche lesz. Valőszínűleg az egész napját elrontjuk.
Ekkorra a számla már olyan magasságokban járt, hogy komoly alternatívaként merült föl, hogy vegyünk egy kisbuszt, majd a Csendes-óceán partján rituálisan gyújtsuk föl és táncoljuk körbe. …még az is kijött volna a kölcsönzés árából.
Ködös tekintet, veríték, enyhe remegés.
…
-Kérem a hitelkártyát. – Köszönöm. – A rendszer visszautasítja…
-Próbáljuk kisebb összeggel.
-Azt is visszadobja…
Azt hiszem láttatok már filmben megtébolyodott tudóst zavartan maga elé motyogni… Közel volt ez a pillanat.
Nem akarom ragozni, de zárás előtt kicsivel, hosszas alkudozás után végül egy olyan debitkártyát hazudtunk be hitelkártyának, amire nem volt ráírva, hogy debit ezért elfogadták, úgyhogy a tábornok úr idegrendszere is regenerálható állapotban maradt.
Ma is tanultam valamit: Amerika olyan hely, ahol akkor vagy jófiú, ha más pénzét költöd. Rajtam eztán ez ne múljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése