Ez után a mentálisan és fizikailag is kimerítő nap után nekiindultunk a végtelen amerikai pusztának. Nem sok reményünk volt arra, hogy a következő pár órát bármivel is feldobjuk.
Aztán egyszercsak váratlanul elhajtott mellettünk egy corvette legalább kétszázzal, ami nagyon szokatlan, az itteni száztizes korlátozás mellett. Nem is kellett sokat várni, jött is a szirénázó rendőrautó utána. Le is meszelte a rosszarcú suhancot. Amikor továbbmentünk, el is hagytuk őket az út mentén és láttuk, hogy nagy dulakodásban vannak. A végkifejletre csak abból következtettünk, hogy egyszercsak újra látom a visszapillantóban a kocsit, mögötte a rendőrrel. Amerikai filmek alapján könnyedén lereagáltam a helyzetet és leszorítottam az útról, amikor el akart menni mellettem. Fel is borult szerencsétlen, akiről később ki is derült, hogy drogcsempész. Nálunk szerencsére senkinek semi baja nem lett, viszont a hősies magatartásért felterjesztettek kitüntetésre és az átadásnál még az elnök kopasz fejét is megvakarhattam.
…na ilyenre képes az oxycodone a fejemben, ha beveszek kettőt…
A szomorú valóság pedig annyi, hogy pusztulatosan unalmas vezetés volt egész nap egy irányban. A navigator kilóméterekre előre szólt, ha kis kanyar következett.
Viszont az elnök kopasz fejét valóban megvakarhattam…
SF csudaszép, mindenért kárpótolni fog :)
VálaszTörlésRemélem is... De sok időnk nem lesz...
VálaszTörlés