Mehettünk végre Chicagoba. Kedves kolléga figyelmeztetett, hogy egy tornádó pont onnan jön, úgyhogy félúton fogunk is találkozni. Szerinte, ha látunk egyet, akkor menjünk inkább az ellenkező irányba. Megköszöntük a jótanácsot és már faltuk is a mérföldeket vígan.
Alig szállt le az este, valóban jött szembe a tornádó. Illetve nem tudjuk, mert nem láttunk semmit a vaksötét éjjeltől. Szerencsére hat-nyolc másodpercenként azért villámlott, így nem volt sokat sötét és láttunk annyit, hogy mostmár csak az eső miatt nem láttunk semmit. Egyszercsak végül ott voltunk, ahol Al Capone itatta a népet szesszel.
Azt hiszem ezek után nem kell mondanom, hogy a repzi is késett, de ezt nem említésre méltó ERROR abban a hibalavinában, ami minket meghátrálásra próbált késztetni.
Éjjel három óra felé megérkeztünk a szállásra.
Az pultnál álló szerencsenélküli mondja, hogy csak dohányzó szoba van. Sebaj, gondoltuk, csak aludjunk már. Indultunk a szobákba. Jé, a miénk Gyurival franciaágyas. Jé... a többieké is, csak valakiknek abból is a szűk fajta. Indultunk is vissza reklamálni, de kiderült, hogy a foglalás lett elszúrva. Másrészt meg hát...
Most adok időt, csak képzeljetek el négy tépett csehszlovák férfit a puszta közepén hajnali háromkor egy motelben vitatkozni, hogy baj van a franciaágyas szobákkal.
Hagytuk inkább az egészet, hadd gondoljanak, amit akarnak szexuális orientációnkat illetően, alszom a földön és majd reggel egyértelműsítjük a helyzetet. Ez sikerült is, amikor Gyuri a kicsekkolásnál a kedves szőkére mosolyogva és rám mutatva annyit mondott, hogy: „We are together.”
Na... ennyi történt az első fél napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése