Május

Mélylevegő - a Grand Canyon valóban grand - ...de a Brice Canyon szebb - a Zion Canyon még akár Európában is lehetne - tényleg ekkora a lukacska, ha egy 45km átmérőjű acélgolyót 20km/s-mal lepottyantok? - Alcatrazba beengednek és ki is - Golden Gate... ez tényleg ekkora? - Sausolitóról eddig nem hallottam, de máris el tudnám képzelni új lakhelynek - Muir Woodsban szerencsére nem vágták ki a vörösfenyőket, pedig darabja egymillió dollárt ér - Sonomában végigkóstolom Haraszty Ágoston pincészetének borait.. Ágoston bácsi tudott élni.. - Missionben utcafesztiválon szembesülök, hogy San Francisco valóban más, mint Toledo - a Highway 1 lenyűgöz az óceánparton - a French Laundry-ban nincs foglalásom, de a konyhakertbe bemehettem - Nagyapám... de nem fogom föl. Azóta sem... - Cable car, Fishermans Warf, Coint tower... zsong a fejem - nagybátyámnak megint szomorú híreket viszek, elbúcsúzunk - mindenki a vendégem - gondolk egyet és elmegyek Torontóba - a CN toronyból fentről nézem, egyes házak hogyan karcolják a felleget - a Niagara vízesés valóban szebb Kanadából - egy bárzongorista egy partihelyen eszelős bulit csinál Torontó Madison-on - sorban elköszönök az orvosaimtól - egy bőrönd és egy kézitáska.. ennyi itt az életem, költözöm haza, irány a reptér - még a repülőn eldöntöm, hogy Amsterdamban Rijk Museum, vagy Van Gogh - vége egy kalandnak, mondja Apa most.

Április

Megérkeznek a kollégák és kezdődik a tüzijáték - konferenciára készülődöm, de semmi nem akar működni - hajmeresztő terveink hajmeresztő véletlenek mellett, de mégis alakulnak - Mt Rushmoreban Roosevelt állandóan pislog... legalábbis a fényképezőgép szerint - Yellowsoneban nem kell elsőbbséget adnom a bölényeknek, de mégis megadom.. - a gejzírek melletti hőforrásokban nem engednek pancsolni, pedig minusz 5 fok van - Salt Lake City tényleg a monrmonoké, de a rézbányában szerintem nem ők dolgoznak - alig egy óra távolságra mínusz 5-ből 30 fok és vissza - San Franciscóban vagyok de mégsem - Death Valleyben végre látom milyen a sóstó kiszáradt feneke - Las Vegas gyomorforgató gyönyörűségétől mosolyogva hányok - Hoover Dam-nél minden mérnök előtt csodálattal adózom - kezd feldolgozhatatlan lenni a sok élmény, pedig még az elején járok...

Március

Otthon forgószélszerű kavalkád; érzelmi és fizikai kihívások közt csapongok - Ohio megvigasztal néhány steakkel - Columbusban meglátogatom a Bencét - Hocking Hills-t nézünk Ohio state kosármeccs helyett, ahol ezúttal jég helyett neonzöld moha van mindenütt - a toledói női kosárcsapat történelmi bajnokí címet szerez és az MVP-vel lefotóznak - Szt Patrik napra megyek március 15 helyett, de legalább megtudom, hogy a zöld sör nem csak látszatra olyan, mint a takony

Február

Még durvább hóesés - Hocking Hillsben jégbefagyott vízeséseket nézek - szakítok valentin napon nagyvacsora után, mert ilyen vagyok... - roller derbire megyek, ahol megtudom, hogy a szépség valóban fontos, de nem ennél a sportnál - sosem jön már meg a cipőm - hazalátogatok Budapestre

Január

Hazafelé New Yorkból - kis nyugalom - sorokat rendezek - nagy hóviharok - detroiti autóshow - főzök végre újra - párosan szép az élet - orvos és terapauta közt ingázom

December

besokallok a lábammal - Felicia - születésnap kollégákkal egy mongól étteremben - nyakamba szakadó számlaeső - karácsony öregek otthonában Illinoisban - bajok a kocsival - New York - szilveszter a Times Squaren - Nagymamám...

November

Newportban nagyon magányosnak érzem magam - Bostonnál az óceánon bálnales, hánykolódó hajó fedélzetén, mankóval - egyedül vezetek egy nap alatt 1300km-t - jól sikerül egy borkóstoló és tárlat - a múlttól amúgy is terhelt viszonyom a közlekedésrendészettel kezd elmérgesedni - megint meglátogatom nagybátyám - Cleveland R&R Hall of Fame - megszeretem a Thanksgivinget és beszippant a Black Friday

Október

Kollegák jönnek - magyar borhoz jutok - halszemoptikám megérkezik és akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz - mankóval százezer lépcsőfok a Mammut barlangban - Boston először - Niagara vízesés - megtanulom, hogy mi a Steak - gyönyörű az idő - kezdek belerázódni amerikába - Boston másodszor

Szeptember

Már nem vagyok hős, még nem vagyok mártír - már rég eljöttem otthonról, de mégtöbb van hátra - minden nap terápia - már nincs nyár, de a tél sincs még itt - veszek egy kocsit és akkor még azt hiszem, hogy jó - házhoz rendelt gyorskaján és mireliten élek, de mekdonáldsz továbbra sem érinti az ajkaim - kerekedem kifele - amerikai focimeccs esőben, fagyban, mankóval - már nagyon rossz, de a holtpont még odébb van...

Augusztus

Egy helyben fekszem - fogyok 10 kilót - megismerem Bettyt és Jimet - 10 lépés a cél, de 8 után elájulok - minden más megvilágításba kerül - Bálinték és sokan mások gondoskodnak rólam - költözködöm - állandóan be vagyok gyógyszerezve - magyar fesztivál - megtanulom, hogy nem csak a biciklinek van kereke.

Július

Veszek egy biciklit - Függetlenség Napján baseballt nézek és tűzijátékot - ellopják a biciklim - meglátogatom nagybátyám Illinoisban - veszek egy másik biciklit - átverekszem magam az adminisztráción és megtanulom, hogy mindenhol lehúznak - művészeti vásár - biciklizem a járdán és elcsapnak, mint egy kutyát.

Június

Megérkezem - Detroitba megyek filmforgatásra - frissen vágott fű szaga mindenütt - megtalálom a barátaimat - a szállásomhoz medence is tartozik - én nézem egyedül a focivébét - eláraszt az adminisztráció - Lassúterebélyes lassú és terebélyes.

...az égről a fényt leszakítja...

Az ember végül...

Brice Canyon

Itt ilyenek vannak. Azért a Bükki Nemzeti park se rossz.

Zion Canyon

Az elmúlt két hétben olyan elképesztő intenzitással zuhogtak rám az élmények, hogy belegondolni is szédítő. Annyit autóztam, mint egy normális magyar család egy év alatt. Több államban jártam és több dolgot láttam, mint az amerikaiak nagytöbbsége.

Hálás vagyok érte mindenkinek, akik lehetővé tették!

És most vár még rám San Francisco egy hétig. Ezúttal kicsit alaposabban...

Grand Canyon nem úgy

A Grand Canyon egyik kilátópontja előtt van egy emlékműszerű hely. Az van a műkőbe írva középre, hogy: "A törzsek, akik a Canyont az otthonuknak tekintik." Körben pedig indián törzsek nevei.

Ez kicsit olyan, mintha valakinek megtetszene a lakásom, bejönne, agyoncsapná a feleségem, meg a gyerekeim, aztán kijelölné nekem a WC-t, hogy ott élhetek nyugodtan. Ezek után saját haszonra tíz forintért mutogatná, hogy milyen stílusos a nappalim meg a konyhám, nem is beszélve a hálószobáról. Végül pedig mosolyogva értesítene, hogy a hős családtagjaimról megemlékezik.

Najó. Előzetesbe kaptok egy ilyen kliséképet. Szép az Apacsok nappalija?