Krómpli

A félbehagyott történet folytatása előtt feszültségfokozásnak egy hatalmas random Krómpli nagy szeretettel.

Amikor még Badass Madafaka voltam...

Hiába is akartam blog-aktív lenni és újra fénykoromat meghazudtoló szaporasággal ontani magamból az engem ért impulzusok perverz írásbafoglalását, nem lehet. Itt nem történik semmi.

Engem innentől kezdve nem lehet az örökkévalóság ígéretével semmire rávenni. Köszöntemszépen, megtapasztaltam, pokoli unalmas. Azért, hogy mégiscsak kerüljön valami ide, felelevenítettem korábbi emlékeimet, amikről lehet, hogy tudomásotok sincs.

Még minden előtt, amikor elindultam a nagy vizen túlra, a hamuban sült pogácsa mellé egy jótanácsot is kaptam; „Drága gyermekem, ne legyen dolgod sem az ottani egészségüggyel, sem az igazságszolgáltatással és ügyvéddel szóba se állj!” Egy életem, egy halálom...

Azt nyilván tudjátok, hogy egy gyenge hat hét elég volt arra, hogy az amerikai egészségügyet kívül-belül megismerjem, de erről már olvashattatok is. Nyilván az sem titok, hogy azóta van ügyvédem is, aki egy személyben tehető felelőssé azért, hogy most egy motelnek gúnyolt szánalmas garázssor egyik kutyaól-zugában sínylődök két hétig.

Node a rendőrséggel tartott távolságtaró viszonyom itt amerikában élettel telt meg és közvetlen napi kapcsolatig fejlődött.

Ismertek; dencens és visszafogott vezetésem benyugtatózott nyugdíjas taxisorőrök hétvégi stílusát idézi. Nem véletlen, hogy Magyarországon egyszer sem állított meg rendőr még igazoltatni sem.

Nemúgy itt.

A 8 hónap, 40 000 km vezetés állandó visszapillantóban kék-piros fénnyekkel volt tűzdelve. 8 bünti, végtelen összegben... Parkolás, piros lámpa, gyorshajtás, parkolás, gyorshajtás, stoptábla... Egyik piros lámpán gyorshajtva átmenetelemet videón is megkaptam...

Már csak egy hónap volt hátra, hogy végleg szabaduljak, amikor éjfél előtt hazafelé egy kihalt három stoptáblás T-kereszteződéshez értem és megértve a kihalt utca üzenetét fék nélül vágtam le a kanyart.

Lesből támadva kék-piros villogás. Igenisbiztosúr.

-...

-Ha csak megérinti a fékpedált, vagy nem ilyen elegánsan vágja le a kanyart, én nem állítom meg, de annyira szépen és gátlástalanul hajtott át a STOP-táblán, hogy egyszerűen meg kellett néznem, hogy ki az.

-Köszönöm biztosúr.

-Ugye tudja, hogy nagyon szerencsés, hogy épp nem jött senki, és nem okozott balesetet.

-Biztosúr, ugye nem haragszik, ha ettől még ezt az estét nem fogom szerencsésnek tartani?

Nem haragudott. Szenvtelen arccal töltötte ki a csekket. Opcióként ott volt, hogy bíróság előtt is felelhetek a tettemért, ha nem fizetek. Nem fizettem, mert sürgős dolgom volt Kaliforniában. A bírósági tárgyalást pedig addig tartották, amíg a nyugati parton voltam. Mire hazeértem, egy rózsaszín papírra nyomtatott szerelmeslevél várt, amiben többek közt ez állt: „...AN OUTSTANDING WARRANT ON YOUR ARREST...”

(Ha kiürül belőlem a tequila, akkor folytatom...)

Voyage, voyage...

Hatalmas tervekkel érkeztem a reptérre. Előző este alig aludtam valamit, vegytisztán taktikai jelleggel, hogy így ennél is könnyebben aludjak el a repülőn. Londonig pont volt időm újra otthonosan és tiszta szívből megutálni a repülést és erőből ébren tartani magam, hogy majd a vezércsel után a legkényelmesebb helyen végre kialhassam magam. Másfél óra Heathrow várakozás és készen is álltam, hogy az American Airlines legénységét vajpuhára főzzem, hogy fondorlatos ármánnyal végül aztán business classon élvezhessem végig azt az utazást, amit a komplett túrista osztály nyomorúságos agóniában vészel át.

Tervem csúfos kudarcba fulladt, hiszen teltház volt a gépen. Nyilvánvalóan volt B-tervem. Végtelensok kifinomult mérget vittem magammal erre a valóban nem várt eseményre, ha esetleg nem sikerül verbálkaratéval kétvállra fektetnem a légiutas-kísérőket. Tudomásul véve, hogy a középső oszlopban középen kell ülnöm, összeállítottam a helyzet komolyságához leginkább passzoló duplamelatonin-tramadol-aszpirin koktélt. Ha elég biztos a B-terv, akkor oda nem kell C, csecsemők ártatlan mosolyával, csorgó nyállal fogok aludni, amíg a gép kerekei puhán nem érintik a chicagoi O’Hare reptér aszfaltját.

Végül aztán nyolc és fél órán keresztül vérben forgó szemekkel, zsibbadtan bambulva, végtelen álmossággal kűzdve, féléber zombiként a végelgyengülés szélén, szorongva két horkoló amerikai közt, egyszercsak éreztem, hogy lehuppan a gép és az USÁban voltam.

Ez a lényeg, nem?

Buszmegálló

A 21es busz beállt megállóba. Csak pár lakóház van a környéken, néhányszáz méterre már erdő van mindenfelé. Itt szoktak leszállni a hajléktalanok, szürke spárgafogantyús, tömött, fonott nejlon-zsákjaikkal. Innen indulnak a sűrű felé, ahol a rejtekhelyeik vannak.

Tegnap kiadós vihar volt, de ma újra fülledt, nyári meleg. A megállóban egy megbecsülhetetlen korú, de idősödő félmeztelen férfi áll. Fizikai munkán eddzett de már megereszkedett felsőtestén sok évtizedes elmosódott zöldes tetoválások. Nyakában egy spárgán lóg valami. Kopott sapkát hord a nap ellen. Nem száll föl.

A buszról csak egy leszálló van; egy hetven körüli jólöltözött nő bevásárlótáskával. Érdekel, mi fog történni és balsejtelmek támadnak bennem egy pillanatra. Amint a nő lelép a megálló aszfaltjára, a férfi elmosolyodik. Magához öleli a nőt, elveszi a táskáját és hosszan szájoncsókolja. Egymás kezét fogva indulnak el a házak felé.

Chipotle utánzat...

Az alábbi étel egy nem olyan rég indult, egészséges és organkus táplálkozást hirdető amerikai gyorsétteremlánc receptjének koppintása, illetve alapos átfogalmazása és egyszerűsítése. Érdemes megnézni a www.chipotle.com oldalt, szeretni a videót és várni, hogy egyszer itthon is nyílik éttermük. Filozófiájuk része, hogy minden receptjük teljesen nyilvános és otthon is elkészíthető. 

A teljes étel 10 összetevőből áll, ennek ellenére nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető az egész. (Az összetevők után a keverési arány.)
Állófogadásokra, kertipartikra tökéletes. :)

1. RIZS: Főzz basmati rizst, ízlés szerint ízesítsd apróra vágott korianderlevéllel és lime levével. (Egy merőkanálnyi)

2. BAB: Fekete babot, vagy annak híjján vörösbabot (konzerv) kicsit melegíts össze ízlés szerint fahéjjal. (1-2 evőkanálnyi)

3. ZÖLDSÉG: Enyhén csípős zöldpaprikát (Jalapeno) égess feketén szenesre nyílt gázlángon, majd húzd le a szenes héját. Vágd hosszanti csíkokra és azokat felzd meg. Kb. 4-5 cm hosszú és fél cm széles csíkokat kapsz.

Vágj lilahagymát hosszába félbe (nem az egyenlítője mentén). Vágd fel úgy a hagymát, hogy hosszú csíkokra bomoljon. Párold meg olivaolajon annyira, hogy még ne legyen teljesen puha. A végén keverd bele a paprikát, hogy összemelegedjenek és a hagyma is átvegye azt a mennyei szenes ízt. (1-2 evőkanálnyi)

4. HÚS: Csirkemelleket dörzsölj be frissen őrölt borssal és süsd serpenyőben olivaolajon aranysárgára. A beljejének nem kell még átsülni. Szedd ki és aprítsd kb. másfél cm-es kockákra. (Először szálakra merőleges hosszanti csíkokra érdemes, utána szétbomlik szinte magától.) Ezeket dobd vissza a serpenyőbe, keverj hozzá őrölt koriandert, sózd és süsd majdnem készre. A legvégén keverj hozzá paprikát is és ebben forgasd meg. (3 evőkanálnyi)

5. SALSA: Apríts paradicsomot és lilahagymát apró kockákra 1:1 arányban és keverd össze őket aprított korianderlevéllel. (1 evőkanálnyi)

6. KUKORICA: Kukoricát keverj össze apróra vágott korianderlevéllel (esetleg apróra vágott lilahagymával). (1 evőkanálnyi)

7.  GUACAMOLE: Egy avokádót, egy kisebb paradicsomot apróra vágva, egy kis zöldpaprikát (jalapeno) apróra vágva, egy teáskanál apróra vágott korianderlevelet és egy teáskanás lime-levet pépesíts homogénra. Sóval kicsit ízesítsd. (1 evőkanálnyi)

8. TEJFÖL (1 evőkanálnyi)

9.  SAJT: Reszelt trappista tökéletesen megteszi. (1 kis maréknyi)

10. SALÁTA: Egy cm-es csíkokra vágj salátalevelet. (1 maréknyi)

Néhány megjegyzés:

• A korianderlevél NEM helyettesíthető korianderrel, vagy petrezselyemmel.
• Ha valamelyik alkotóelem ízvilágát bizarrnak érzed, akkor gondolj arra, hogy milyen jó volt együtt és bízz a receptben. A korianderlevél sokáig szokatlan a legtöbb embernek. Meg kell kicsit szokni, de nagyon alapvetően hozzátartozik ehhez az ételhez.
• A guacamole nagyon hamar oxidálódik, ezért ha egy rövid időre is levegőn hagyod akkor bebarnul és veszít a frissességéből. Érdemes úgy lefóliázni, hogy a fólia közvetlenül a guacamole felszínén legyen. Így eltartható hűtőben.
• A vágások iránya és a méretek nem véletlenek.
• Nem érdemes csoportosítani az összetevőket, mint pl a salsa és a kukorica összetevőit, mondván, hogy az egyikben úgyis van korianderzöld, minek a másikba is, mert ez az étel a szemet gyönyörködtető színesztétikájával is hozzájárul az élményhez.
• Igyatok mellé friss vizet citromkarikával!

Cedar Point

Egész nap nők halálsikolyát hallgattam. Mi kellhet ennél több egy tökéletes naphoz?

Ohió nagyobb, mint Mafógyarország, de Ohióban nincsenek hegyek. Ohióban nincsen műemlék, nincs tengerpart. Ohioban kevés a jó kocsma is. Ohióban nincs nyüzsgő központú hangulatos kisváros. Sem nagy. De Ohióban van Cedar Point. És ezzel minden bűne meg is van bocsátva.

Kiskoromban a gonosz szüleim soha nem vittek el vidámparkba. Ennek ezer oka van, mint a falusi harangszó hiányának. (-Plébános úr, hogy van az, hogy ebben a faluban nincsen harangszó délben? -Jajj fiam, annak ezer és egy oka van... Vegyük mindjár az elsőt. Nincs harang.) Gondoltam ideje pótolni a kimaradt élményt. Hol máshol, mint Cedar Pointban.

Egy óra sorbanállással kezdtem, mire végre beszíjazva találtam magam a Top Thrill Dragster kocsijának első ülésére. Iszonyatos hangerejű robaj. Négy másodperc múlva 200-zal száguldunk, az arcbőröm lebeg és ki akarok szállni. Még két másodperc és 130 méteres magasságba repülünk függőlegesen fölfelé. Mostmár tényleg ki akarok szállni. Ez a gonosztól való ördögi szerkezet az építmény tetején éppen átlendül. Érzem a súlytalanságot. Itt tudtam először levegő után kapkodni. Azonnal állítsák le az egészet! Haza akarok menni. És kívánságom sajátos módon talál meghallgatásra. Szembefordulunk a mélységgel és függőlegesen, egy csavarral a föld felé gyorsulunk. Iszonyatos sikítás, robaj és halálfélelem mindenütt. Azonnal engedjenek kiszállni!!!! Mire kettőt pillantok 200-ról újra 0-n vagyunk.

17 másodperc alatt kétszer 0-ról 200-ra és vissza. 17 másodperc alatt 130 méter magasra és vissza. Ennyi a világ második legfélelmetesebb hullámvasuta.

Papírzsepivel feltörölgetem a fülemen kicsordult adrenalint és remegő lábbal kilépek a kocsiból. Megvolt életem első hullámvasútélménye.

Szamomra ez innentől Crack brutalitású droggá vált.

Raptor volt a következő. Itt lógtunk. Utána szabadesés a Power Towerből. Utána Corksrew. A neve elárul mindent. Ezután Magnum LX 200. Hosszan és magasan... Maverick.. a legszórakoztatóbb, földközeli manőverekkel.. És legvégül a Millenneum Force, amit zsinórban többször választottak a világ legjobbjává.

Nem tudom elképzelni, hogyan lehet jobban elkölteni 42 dollárt.

Kéjutazás

Van fogalmatok arról, hogy milyen érzés kilenckor kilépni otthonról és egyhuzamban 23 órát utazva másnap hajnali nyolckor megérkezni? El tudjátok képzelni milyen összesen nyolc órát várni reptéren? Van fogalmatok arról, hogy milyen lehet egy húszórás repülés-átszállás után egy órát még autózni a célig? Bele tudtok gondolni milyen lehet egy tízórás repülőutat a középső sorban tölteni túrista osztályon hasogató fejfájással úgy, hogy a légikísérők nem adhatnak aspirint? ...és mindezt úgy, hogy a két szomszéd még felszállás előtt elalszik? És abba bele tudtok e gondolni, hogy a két szomszéd közül az egyik még a vállatokra is hajtja a fejét és ott alszik? ...és abba, hogy ez a szomszéd történetesen egy nyugdíj előtt álló pacsuliban áztatott transzvesztita? Tudjátok ez az egész milyen érzés lehet morfium nélkül?

Na azt én sem...