Buszmegálló

A 21es busz beállt megállóba. Csak pár lakóház van a környéken, néhányszáz méterre már erdő van mindenfelé. Itt szoktak leszállni a hajléktalanok, szürke spárgafogantyús, tömött, fonott nejlon-zsákjaikkal. Innen indulnak a sűrű felé, ahol a rejtekhelyeik vannak.

Tegnap kiadós vihar volt, de ma újra fülledt, nyári meleg. A megállóban egy megbecsülhetetlen korú, de idősödő félmeztelen férfi áll. Fizikai munkán eddzett de már megereszkedett felsőtestén sok évtizedes elmosódott zöldes tetoválások. Nyakában egy spárgán lóg valami. Kopott sapkát hord a nap ellen. Nem száll föl.

A buszról csak egy leszálló van; egy hetven körüli jólöltözött nő bevásárlótáskával. Érdekel, mi fog történni és balsejtelmek támadnak bennem egy pillanatra. Amint a nő lelép a megálló aszfaltjára, a férfi elmosolyodik. Magához öleli a nőt, elveszi a táskáját és hosszan szájoncsókolja. Egymás kezét fogva indulnak el a házak felé.