Amikor a Közlekedés biciklivel részt megírtam, akkor az a nagyívű tervem volt, hogy egy trillógiát kreálok, mely magában foglalja a közlekedés minden módjának leírását itt, az Egyesült Államok of Amerikában. Szinte mondanom sem kell, hogy ez is másképp alakult, többek között azért, mert nyolc órával később elgázoltak biciklizés közben.
Hiába is vagyok olyan tragikusan elmaradva mindennel, azért tisztességgel kűzdve megpróbálok pótolni. Node az emberek nehezen változnak, az sem véletlen, hogy az egyetlen teljes és helyes orosz mondat, amire emlékszem a "Já nye piszalu domasnye za danje…" (Nem csináltam meg a házi feladatom…)
Szóval közlekedés busszal. Előrébb sorolom ezt a részt, mint az autóst, mert most nincs kedvem hosszan írni. Az igazság pedig az, hogy a toledoi tömegközlekedésről szószaporítás nélkül olyan terjedelemben lehetne beszélni, mint a magyar-perui határvízi problémákról (© Papa). Marad a szószaporítás.
Elvileg amúgy létezik a tömegközlekedés, mint például a Loch Nessi Szörny, vagy a Jeti. A rendszer is ki van találva. Van 50 buszjárat, ami gyakorlatilag pont 50 buszt is jelent. Ezek a buszok reggel elindulnak a belvárosból egyszerre. Mondhatnánk, hogy a szélrózsa minden irányába, de nem mondjuk, mert nincs kedvünk hozzá. Szóval elindulnak, és ezzel egy amolyan verseny is megkezdődik. Ki ér vissza elsőnek, vagy legalábbis időre. Nem kicsi a feladat, ugyanis a város félmilliós és kb 30km kiterjedésű, amiben a központ nem is középen van, de erről később… Ha sikerül a feladat, akkor a buszok a következő indulási időpontban újra kirajzanak és mindenki boldog, aki pont másfél órás periódusokban tervezi az életét és sugárirányban közlekedik. Nyilván nem mindenki ilyen, de szerencsére az okos városvezetés rájuk is gondolt. Ha nem egy buszvonalon közlekedik valaki, az átszállhat a központban. Ugye milyen szép? Egészen addig, amíg egy busz nem késik. Szegény átszállni vágyónak szerencsére nem kell aggódnia. Minden busz bevárja egymást a központban. Megható ugye?
Szerintem kb. így történhetett, amikor ennek a tervnek a prezentációját elfogadhatták. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy már reggel minden busz annyival később indul, amennyit a legtöbbet késő busz késett. És igen, estére a körönkénti késések maximumértékeinek kumulált összegével késik minden busz. Gyakorlatilag fél órát minimum. Ennél a rendszernél jobbat még egy csapat mékgubót nyalogatott ovodás is ki tud találni uzsonnaszünetben.
Szerencsére ez senkit nem zavar, mert mindenki autóval jár. A "Crash" című, amúgy igen jó filmben (Köszi Lilla az ajánlást anno) összegzik legfrappánsabban a tömegközlekedést övező közvélekedést:
"-Tudtad, hogy miért terveznek akkora ablakokat a buszokra?
-Nem… hogy jobban kilássunk?
-Igen, azt akarják, hogy ezt hidd, de a valódi ok az, hogy mindenkit jól láthatóan megszégyenítsenek, aki buszra száll!!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése