Közlekedés 1 biciklivel (Baleset 1)

Miután itt nincs autóm, és a távolságok bizony nagyok, gondoltam biciklivel oldok meg mindent.

Vettem egyet. Elég különcnek éreztem magam miatta, mert ugye itt mindenki autóval jár. Megvettem a legolcsóbb számzáras lakatot, mert ugye minek drágát, mert itt a kutyának sem kell a bicikli. Arra gondoltam, hogy olyan irreális itt biciklit lopni, mint otthon strandpapucsot.

Tévedtem, ellopták.

Megvettem aznap a második biciklim is.

Annak ellenére, hogy itt biciklizni egy nagyságrenddel nagyobb kihívás, mint odahaza. A járdák, amiken ember nem közlekedik, betonlapokból vannak összerakva. Nem kell mondanom milyen érzés ilyenen tekerni. Az utak pedig igazi csemegék. Egyrészt sokkal egyenetlenebbek, mint a Róbert Károly körút, másrészt még az lefolyók is hosszába sraffozottak, hogy miközben az autókra figyelek, kormányig eltűnhessek bennük. Mert bizony az autókra figyelni kell. Itt kétféle autós van. Egyik a férfisofőr, aki vagy kormánymozdulat nélkül hajt el mellettem, vagy kormánymozdulattal, de sajnos rossz irányba. Igen. Rám húzzák a kormányt és kikiabálnak az ablakon. Ezek ősellenségek, mint az urukhájok a hobbitoknak. A második fajta sofőr ezek feleségei. Ők félnek a biciklistáktól. Még sávot váltani sem mernek, csak mögöttem araszolnak. Gondolom, a mellettük ülő férjek ilyenkor szövögetik gyilkos terveiket.

PS.: Na, egyből sikerült is nyomatékot adnom a bejegyzésemnem. Reggel elcsapott egy kocsi. Most három hónap lábadozás. Nyílt lábszár. Akartok képet? ;-)