Champaign

Voltam Champagn-ban. Nem Franciaországban pezsgőtúrán.

Igazából most nagyon nehéz írnom. Az, hogy a nagybátyámat, Gabi bácsit láthattam, mindkettőnk számára csoda. Másfél napot töltöttem vele. Tizenhat éve láttam utoljára, mégis, mintha a nagyapámat öleltem volna meg. Csellista, festő és csodálatos ember.

Vendéglátóim, egy magyar házaspár, Erzsi néni és Zoli bácsi, nagybátyám barátai és öregkorára mindenben támaszai.

Beszélgetés közben kiderült, hogy az ő unokaöccsükkel nemhogy egy egyetemre jártam, de jól ismerem. Mielőtt azt gondolhattam volna, hogy mennyire kicsi a Világ, megmutatták nagybátyám többezer stereoképből álló gyűjteményét.

Miközben a gyönyörű, elmúlt hatvan évben készült, színes, 3D-s képeket nézegettem, melyeket útjaik során készítettek Iránban, Japánban, Indiában, Kínában, Argentínában, Peruban, Kanadában, Hawaiin, Ausztráliában, Namíbiában, Borneón, Brazíliában és Magyarországon, és még épp csak beletúrtam a közel száz kilónyi gyűjteménybe, rádöbbentem, hogy a Világ mégiscsak tágas...