Nem írtam egy hétig. Nem azért, mert nem volt miről. Kicsit lusta is voltam, kicsit az itteni dolgokkal is foglalkoztam és készültem a holnapi útra. Nagybátyámhoz megyek, aki 96 éves és akivel a családból másfél évtizede senki nem találkozott, de így is nagyon intenzíven a családunk része. Most, egy éjszakával a találkozás előtt, az összes üzenet és fénykép összerendezgetése közben kezdem igazán érezni, hogy az otthoniak mekkora szeretetét is kell "elcipelnem" és átadnom holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése