Aztán persze mégiscsak odaértünk. Hamar kiderült, hogy a filmeseink nem a stressztől és rohanástól fognak meghalni. A végén még mi vártunk.
A cél egy zsinagóga volt, ami Detroit ehagyott városrészében áll. Most Baptista templomként üzemel. A film egyébként Detroit felemelkdését és halálát hivatott bemutatni a rendező személyes életén keresztül, aki egyébként lengyel és orosz zsidó felmenőkkel ebbe a zsinagógába járt. (Hogy miről is van szó, milyen is a helyzet Detroitban, arról bővebben itt: http://www.youtube.com/watch?v=a4_JAyG9U0E , vagy itt: http://www.guardian.co.uk/world/2009/nov/01/detroit-michigan-economy-recession-unemployment)
Szóval amíg várakoztunk, akadt nekem egy igencsak régi objektív. (fix 200-as, manuális fókusz, manuális apertúra. Ezzel előre is mentegetőzöm, de aki tudja miről beszélek, az el fogja ezt fogadni mentségnek..)
Rövid eligazítás után aztán elkezdődött a szertartás előtti gyülekezés. Ez mindenféle tanuságtételekből állt, aztán elkezdődött a szertartás maga...
Toncsi! Te tulajdonkeppen mint a forgatas fotoriportere voltal itt? Vagy a tanusagtetelek miatt utaztal?
VálaszTörlésAmugy a kep manualisan zsenialis.
Köszönöm. Nem volt posztom, de fotozgattam, ahogy tudtam... De tényleg nem volt könnyű.
VálaszTörlés