Gerinces gurmand

Rég írtam már. Ennek nyilván több oka is van, melyek közül egyik sem a lustaságom. Arra gondoltam, hogy egy rövid mentegetőzéssel szúrom ki a szemeteket most is.

Rögtön egy olcsó hatásvadász szánalomkeltéssel operálok. Tudom gusztustalan, de ilyen a showbiznisz. A héten úgy éreztem magam, mint Marsellus Wallace Zed pincéjében. Természetesen nálam az okok mások voltak. Teljesen mások...

Nem untatlak vele titeket, de kicsit kinekavállánsírjak hangulatban voltam.

A lábam nem tudom lógatni fél óránál tovább, csak fájdalomcsillapítóval. A fájdalomcsillapító függőséget és koncentrációvesztést, valamint lekűzdhetetlen álmosságot okoz. Az alvás lehetetlen két-három óránál tovább, mert addig tart a tabletta hatása.

Tehetséges pétervári balerinák nem balanszíroznak olyan ügyesen, mint én a tabletta-alvás-torna tengelyeken, de mégis, a bioritmusom olyan homogén péppé gyúródott, mintha a leves-rántotthús-vargabéles klasszikust turmixolnák össze. Oly fantasztikus egy jó alvás után kicsit dolgozni és elfáradni, aztán megéhezni ebédre. Ehelyett folyamatos álmosság és alvásképtelenség tompa kábulatában zsibbadtam. Összefolyt a nappal és az éjszaka. Igazi éhséget nem éreztem, csak azt, hogy fogyok. Három hét alatt sikerült több mint hét kilót leadnom, ami nem követi szorosan az amerikai trendeket. Aki tudja milyen mokány, keménykötésű kis díjbirkózó vagyok, az tudja, hogy ez mennyire rám fért már. Ezen a fogyáson azért nincs mit csodálkozni, hiszen az elmúlt időben kevesebbet eszem, mint egy újszülött hangya. Érzem, hogy ennem kell, de a kínzó éhség és az étvágy mintha teljesen kettévált volna. Főzni most nem tudok és az itteni kaját egyszerűen képtelen vagyok most megenni. Inkább az éhhalál. Ti nevezhettek finnyásnak, elég ha én tudom, hogy ez csak egyszerű gasztrokarakánság.

Szerencsére látom már az alagút végét is. Gyógytornáról hazafelé bementünk egy boltba. Elhatároztam, hogy mindent, amit megkívánok, megveszek. Két érdekes megfigyelésem volt. Egyrészt dupla annyit fizettem, mint máskor többért. Másrészt kivétel nélkül európai importot vettem.

Ma végül pedig fölhívtam az itteni őrangyalom, és arcátlanul meghívattam magam egy életmenő szombati magyar házikosztra. Szombat délután tehát semmi akadálya nem lesz, hogy felerősödve végre színes-szagos, izgalmas-tanulságos kis élményeket osszak meg veletek.