Tony Packo

Korább (Függetlenség Napja, 2010. Juli. 06.) említett módon végül eljutottam Toledo magyar vonatkozású nevezetességéhez. Elhagyott városrész, pedig elvileg vastagon benn van a városban, mégis üres és gazos telkek közt, szinte kihalt utcák kereszteződésében áll.

Először azt gondoltam, na ide is kár volt kitekerni, zárva van ez is. Aztán beléptem és bizony elég forgalmas, fabelsővel megálmodott étterem. (Nem akartam Hülygyerek A Nagyvárosbanosat játszani, ezért nem fotózgattam belül, bocs..) Megkérdezték egyből a véleményem az elefántszelidítésről, vagy valami másról, nem tudom, de mikor mosolyogva helyeseltem, leültettek a pulthoz. Mondtam, hogy akkor én mégsem ide ülnék.

Az asztalomhoz vezettek. A falon körben kis műanyag kapszulákban hotdogzsömlék, aláírásokkal. A fejem fölött mindjárt három magyar.

Egy pillanatra melegség t0lt0tt el és a remény bizony becsempészte magát a szívembe. Lehet, hogy valami magyart fogok enni? Ezt is hirdetik magukról: „Tony Packo's has been serving authentic Hungarian food since 1932. ”

Kissé azért maradt a szkepszis, de a kedves pincérnővel megérttettem, hogy valami eredetit akarok, méghozzá levessel. Meg is nyugtatott, hogy mindjárt érkezik Tony híres eredeti magyar csilihotdogja, rögtön a csirkeleves után.

Hát a csirkelevesre egy gyenge kettest tudnék adni a hétszázötvenezres skálán. Zsír nulla, répa nulla, zeller nulla. Hús volt benne egy kevés, de sajnos az is apróra kockázott mellehusa, nem comb. Ami volt benne, az zellerszár, de az meg pont végtelenszer annyi, mint amennyi kellett volna bele.

Jüjjön akkor az „authentic Hungarian” chili hot dog. Lehet, hogy nem néprajz szakon végeztem, de a pusztán karikásostorpattogtatás után és sosem ettem csilit. Sőt, hotdogot sem. Pláne nem ilyet. Itt nem a ropogósra sült, félbevágott, felnyársalt óriáskifli a hotdog, hanem egy nyiszlett, édes, hosszúkás, puha zsömle, mustárketchup és benne egy hosszában félbevágott virsli.

Sosem adom föl elven nekirugaszkodtam egy négydolláros apfelsrudelnak. Nem ropogott a réteslap. Az almatöltelék pedig pontosan az a műanyag, mint amit egyszer még tégen a McDonald’s almás táskájában éreztem…

A legszomorúbb, hogy ez itt nemhogy megtűrt, de lassan teljes étteremlánc, Toledo büszkesége. Cakkpakk húsz dollár volt két sörrel. A sör azért jólesett. J