Cedar Point

Egész nap nők halálsikolyát hallgattam. Mi kellhet ennél több egy tökéletes naphoz?

Ohió nagyobb, mint Mafógyarország, de Ohióban nincsenek hegyek. Ohióban nincsen műemlék, nincs tengerpart. Ohioban kevés a jó kocsma is. Ohióban nincs nyüzsgő központú hangulatos kisváros. Sem nagy. De Ohióban van Cedar Point. És ezzel minden bűne meg is van bocsátva.

Kiskoromban a gonosz szüleim soha nem vittek el vidámparkba. Ennek ezer oka van, mint a falusi harangszó hiányának. (-Plébános úr, hogy van az, hogy ebben a faluban nincsen harangszó délben? -Jajj fiam, annak ezer és egy oka van... Vegyük mindjár az elsőt. Nincs harang.) Gondoltam ideje pótolni a kimaradt élményt. Hol máshol, mint Cedar Pointban.

Egy óra sorbanállással kezdtem, mire végre beszíjazva találtam magam a Top Thrill Dragster kocsijának első ülésére. Iszonyatos hangerejű robaj. Négy másodperc múlva 200-zal száguldunk, az arcbőröm lebeg és ki akarok szállni. Még két másodperc és 130 méteres magasságba repülünk függőlegesen fölfelé. Mostmár tényleg ki akarok szállni. Ez a gonosztól való ördögi szerkezet az építmény tetején éppen átlendül. Érzem a súlytalanságot. Itt tudtam először levegő után kapkodni. Azonnal állítsák le az egészet! Haza akarok menni. És kívánságom sajátos módon talál meghallgatásra. Szembefordulunk a mélységgel és függőlegesen, egy csavarral a föld felé gyorsulunk. Iszonyatos sikítás, robaj és halálfélelem mindenütt. Azonnal engedjenek kiszállni!!!! Mire kettőt pillantok 200-ról újra 0-n vagyunk.

17 másodperc alatt kétszer 0-ról 200-ra és vissza. 17 másodperc alatt 130 méter magasra és vissza. Ennyi a világ második legfélelmetesebb hullámvasuta.

Papírzsepivel feltörölgetem a fülemen kicsordult adrenalint és remegő lábbal kilépek a kocsiból. Megvolt életem első hullámvasútélménye.

Szamomra ez innentől Crack brutalitású droggá vált.

Raptor volt a következő. Itt lógtunk. Utána szabadesés a Power Towerből. Utána Corksrew. A neve elárul mindent. Ezután Magnum LX 200. Hosszan és magasan... Maverick.. a legszórakoztatóbb, földközeli manőverekkel.. És legvégül a Millenneum Force, amit zsinórban többször választottak a világ legjobbjává.

Nem tudom elképzelni, hogyan lehet jobban elkölteni 42 dollárt.

Kéjutazás

Van fogalmatok arról, hogy milyen érzés kilenckor kilépni otthonról és egyhuzamban 23 órát utazva másnap hajnali nyolckor megérkezni? El tudjátok képzelni milyen összesen nyolc órát várni reptéren? Van fogalmatok arról, hogy milyen lehet egy húszórás repülés-átszállás után egy órát még autózni a célig? Bele tudtok gondolni milyen lehet egy tízórás repülőutat a középső sorban tölteni túrista osztályon hasogató fejfájással úgy, hogy a légikísérők nem adhatnak aspirint? ...és mindezt úgy, hogy a két szomszéd még felszállás előtt elalszik? És abba bele tudtok e gondolni, hogy a két szomszéd közül az egyik még a vállatokra is hajtja a fejét és ott alszik? ...és abba, hogy ez a szomszéd történetesen egy nyugdíj előtt álló pacsuliban áztatott transzvesztita? Tudjátok ez az egész milyen érzés lehet morfium nélkül?

Na azt én sem...

Anyagfárasztás

Júni 3 Lánchíd

Május

Mélylevegő - a Grand Canyon valóban grand - ...de a Brice Canyon szebb - a Zion Canyon még akár Európában is lehetne - tényleg ekkora a lukacska, ha egy 45km átmérőjű acélgolyót 20km/s-mal lepottyantok? - Alcatrazba beengednek és ki is - Golden Gate... ez tényleg ekkora? - Sausolitóról eddig nem hallottam, de máris el tudnám képzelni új lakhelynek - Muir Woodsban szerencsére nem vágták ki a vörösfenyőket, pedig darabja egymillió dollárt ér - Sonomában végigkóstolom Haraszty Ágoston pincészetének borait.. Ágoston bácsi tudott élni.. - Missionben utcafesztiválon szembesülök, hogy San Francisco valóban más, mint Toledo - a Highway 1 lenyűgöz az óceánparton - a French Laundry-ban nincs foglalásom, de a konyhakertbe bemehettem - Nagyapám... de nem fogom föl. Azóta sem... - Cable car, Fishermans Warf, Coint tower... zsong a fejem - nagybátyámnak megint szomorú híreket viszek, elbúcsúzunk - mindenki a vendégem - gondolk egyet és elmegyek Torontóba - a CN toronyból fentről nézem, egyes házak hogyan karcolják a felleget - a Niagara vízesés valóban szebb Kanadából - egy bárzongorista egy partihelyen eszelős bulit csinál Torontó Madison-on - sorban elköszönök az orvosaimtól - egy bőrönd és egy kézitáska.. ennyi itt az életem, költözöm haza, irány a reptér - még a repülőn eldöntöm, hogy Amsterdamban Rijk Museum, vagy Van Gogh - vége egy kalandnak, mondja Apa most.

Április

Megérkeznek a kollégák és kezdődik a tüzijáték - konferenciára készülődöm, de semmi nem akar működni - hajmeresztő terveink hajmeresztő véletlenek mellett, de mégis alakulnak - Mt Rushmoreban Roosevelt állandóan pislog... legalábbis a fényképezőgép szerint - Yellowsoneban nem kell elsőbbséget adnom a bölényeknek, de mégis megadom.. - a gejzírek melletti hőforrásokban nem engednek pancsolni, pedig minusz 5 fok van - Salt Lake City tényleg a monrmonoké, de a rézbányában szerintem nem ők dolgoznak - alig egy óra távolságra mínusz 5-ből 30 fok és vissza - San Franciscóban vagyok de mégsem - Death Valleyben végre látom milyen a sóstó kiszáradt feneke - Las Vegas gyomorforgató gyönyörűségétől mosolyogva hányok - Hoover Dam-nél minden mérnök előtt csodálattal adózom - kezd feldolgozhatatlan lenni a sok élmény, pedig még az elején járok...

Március

Otthon forgószélszerű kavalkád; érzelmi és fizikai kihívások közt csapongok - Ohio megvigasztal néhány steakkel - Columbusban meglátogatom a Bencét - Hocking Hills-t nézünk Ohio state kosármeccs helyett, ahol ezúttal jég helyett neonzöld moha van mindenütt - a toledói női kosárcsapat történelmi bajnokí címet szerez és az MVP-vel lefotóznak - Szt Patrik napra megyek március 15 helyett, de legalább megtudom, hogy a zöld sör nem csak látszatra olyan, mint a takony

Február

Még durvább hóesés - Hocking Hillsben jégbefagyott vízeséseket nézek - szakítok valentin napon nagyvacsora után, mert ilyen vagyok... - roller derbire megyek, ahol megtudom, hogy a szépség valóban fontos, de nem ennél a sportnál - sosem jön már meg a cipőm - hazalátogatok Budapestre