Július

Veszek egy biciklit - Függetlenség Napján baseballt nézek és tűzijátékot - ellopják a biciklim - meglátogatom nagybátyám Illinoisban - veszek egy másik biciklit - átverekszem magam az adminisztráción és megtanulom, hogy mindenhol lehúznak - művészeti vásár - biciklizem a járdán és elcsapnak, mint egy kutyát.

Június

Megérkezem - Detroitba megyek filmforgatásra - frissen vágott fű szaga mindenütt - megtalálom a barátaimat - a szállásomhoz medence is tartozik - én nézem egyedül a focivébét - eláraszt az adminisztráció - Lassúterebélyes lassú és terebélyes.

...az égről a fényt leszakítja...

Az ember végül...

Brice Canyon

Itt ilyenek vannak. Azért a Bükki Nemzeti park se rossz.

Zion Canyon

Az elmúlt két hétben olyan elképesztő intenzitással zuhogtak rám az élmények, hogy belegondolni is szédítő. Annyit autóztam, mint egy normális magyar család egy év alatt. Több államban jártam és több dolgot láttam, mint az amerikaiak nagytöbbsége.

Hálás vagyok érte mindenkinek, akik lehetővé tették!

És most vár még rám San Francisco egy hétig. Ezúttal kicsit alaposabban...

Grand Canyon nem úgy

A Grand Canyon egyik kilátópontja előtt van egy emlékműszerű hely. Az van a műkőbe írva középre, hogy: "A törzsek, akik a Canyont az otthonuknak tekintik." Körben pedig indián törzsek nevei.

Ez kicsit olyan, mintha valakinek megtetszene a lakásom, bejönne, agyoncsapná a feleségem, meg a gyerekeim, aztán kijelölné nekem a WC-t, hogy ott élhetek nyugodtan. Ezek után saját haszonra tíz forintért mutogatná, hogy milyen stílusos a nappalim meg a konyhám, nem is beszélve a hálószobáról. Végül pedig mosolyogva értesítene, hogy a hős családtagjaimról megemlékezik.

Najó. Előzetesbe kaptok egy ilyen kliséképet. Szép az Apacsok nappalija?