Cedar Point

Egész nap nők halálsikolyát hallgattam. Mi kellhet ennél több egy tökéletes naphoz?

Ohió nagyobb, mint Mafógyarország, de Ohióban nincsenek hegyek. Ohióban nincsen műemlék, nincs tengerpart. Ohioban kevés a jó kocsma is. Ohióban nincs nyüzsgő központú hangulatos kisváros. Sem nagy. De Ohióban van Cedar Point. És ezzel minden bűne meg is van bocsátva.

Kiskoromban a gonosz szüleim soha nem vittek el vidámparkba. Ennek ezer oka van, mint a falusi harangszó hiányának. (-Plébános úr, hogy van az, hogy ebben a faluban nincsen harangszó délben? -Jajj fiam, annak ezer és egy oka van... Vegyük mindjár az elsőt. Nincs harang.) Gondoltam ideje pótolni a kimaradt élményt. Hol máshol, mint Cedar Pointban.

Egy óra sorbanállással kezdtem, mire végre beszíjazva találtam magam a Top Thrill Dragster kocsijának első ülésére. Iszonyatos hangerejű robaj. Négy másodperc múlva 200-zal száguldunk, az arcbőröm lebeg és ki akarok szállni. Még két másodperc és 130 méteres magasságba repülünk függőlegesen fölfelé. Mostmár tényleg ki akarok szállni. Ez a gonosztól való ördögi szerkezet az építmény tetején éppen átlendül. Érzem a súlytalanságot. Itt tudtam először levegő után kapkodni. Azonnal állítsák le az egészet! Haza akarok menni. És kívánságom sajátos módon talál meghallgatásra. Szembefordulunk a mélységgel és függőlegesen, egy csavarral a föld felé gyorsulunk. Iszonyatos sikítás, robaj és halálfélelem mindenütt. Azonnal engedjenek kiszállni!!!! Mire kettőt pillantok 200-ról újra 0-n vagyunk.

17 másodperc alatt kétszer 0-ról 200-ra és vissza. 17 másodperc alatt 130 méter magasra és vissza. Ennyi a világ második legfélelmetesebb hullámvasuta.

Papírzsepivel feltörölgetem a fülemen kicsordult adrenalint és remegő lábbal kilépek a kocsiból. Megvolt életem első hullámvasútélménye.

Szamomra ez innentől Crack brutalitású droggá vált.

Raptor volt a következő. Itt lógtunk. Utána szabadesés a Power Towerből. Utána Corksrew. A neve elárul mindent. Ezután Magnum LX 200. Hosszan és magasan... Maverick.. a legszórakoztatóbb, földközeli manőverekkel.. És legvégül a Millenneum Force, amit zsinórban többször választottak a világ legjobbjává.

Nem tudom elképzelni, hogyan lehet jobban elkölteni 42 dollárt.

Kéjutazás

Van fogalmatok arról, hogy milyen érzés kilenckor kilépni otthonról és egyhuzamban 23 órát utazva másnap hajnali nyolckor megérkezni? El tudjátok képzelni milyen összesen nyolc órát várni reptéren? Van fogalmatok arról, hogy milyen lehet egy húszórás repülés-átszállás után egy órát még autózni a célig? Bele tudtok gondolni milyen lehet egy tízórás repülőutat a középső sorban tölteni túrista osztályon hasogató fejfájással úgy, hogy a légikísérők nem adhatnak aspirint? ...és mindezt úgy, hogy a két szomszéd még felszállás előtt elalszik? És abba bele tudtok e gondolni, hogy a két szomszéd közül az egyik még a vállatokra is hajtja a fejét és ott alszik? ...és abba, hogy ez a szomszéd történetesen egy nyugdíj előtt álló pacsuliban áztatott transzvesztita? Tudjátok ez az egész milyen érzés lehet morfium nélkül?

Na azt én sem...

Anyagfárasztás

Júni 3 Lánchíd

Május

Mélylevegő - a Grand Canyon valóban grand - ...de a Brice Canyon szebb - a Zion Canyon még akár Európában is lehetne - tényleg ekkora a lukacska, ha egy 45km átmérőjű acélgolyót 20km/s-mal lepottyantok? - Alcatrazba beengednek és ki is - Golden Gate... ez tényleg ekkora? - Sausolitóról eddig nem hallottam, de máris el tudnám képzelni új lakhelynek - Muir Woodsban szerencsére nem vágták ki a vörösfenyőket, pedig darabja egymillió dollárt ér - Sonomában végigkóstolom Haraszty Ágoston pincészetének borait.. Ágoston bácsi tudott élni.. - Missionben utcafesztiválon szembesülök, hogy San Francisco valóban más, mint Toledo - a Highway 1 lenyűgöz az óceánparton - a French Laundry-ban nincs foglalásom, de a konyhakertbe bemehettem - Nagyapám... de nem fogom föl. Azóta sem... - Cable car, Fishermans Warf, Coint tower... zsong a fejem - nagybátyámnak megint szomorú híreket viszek, elbúcsúzunk - mindenki a vendégem - gondolk egyet és elmegyek Torontóba - a CN toronyból fentről nézem, egyes házak hogyan karcolják a felleget - a Niagara vízesés valóban szebb Kanadából - egy bárzongorista egy partihelyen eszelős bulit csinál Torontó Madison-on - sorban elköszönök az orvosaimtól - egy bőrönd és egy kézitáska.. ennyi itt az életem, költözöm haza, irány a reptér - még a repülőn eldöntöm, hogy Amsterdamban Rijk Museum, vagy Van Gogh - vége egy kalandnak, mondja Apa most.

Április

Megérkeznek a kollégák és kezdődik a tüzijáték - konferenciára készülődöm, de semmi nem akar működni - hajmeresztő terveink hajmeresztő véletlenek mellett, de mégis alakulnak - Mt Rushmoreban Roosevelt állandóan pislog... legalábbis a fényképezőgép szerint - Yellowsoneban nem kell elsőbbséget adnom a bölényeknek, de mégis megadom.. - a gejzírek melletti hőforrásokban nem engednek pancsolni, pedig minusz 5 fok van - Salt Lake City tényleg a monrmonoké, de a rézbányában szerintem nem ők dolgoznak - alig egy óra távolságra mínusz 5-ből 30 fok és vissza - San Franciscóban vagyok de mégsem - Death Valleyben végre látom milyen a sóstó kiszáradt feneke - Las Vegas gyomorforgató gyönyörűségétől mosolyogva hányok - Hoover Dam-nél minden mérnök előtt csodálattal adózom - kezd feldolgozhatatlan lenni a sok élmény, pedig még az elején járok...

Március

Otthon forgószélszerű kavalkád; érzelmi és fizikai kihívások közt csapongok - Ohio megvigasztal néhány steakkel - Columbusban meglátogatom a Bencét - Hocking Hills-t nézünk Ohio state kosármeccs helyett, ahol ezúttal jég helyett neonzöld moha van mindenütt - a toledói női kosárcsapat történelmi bajnokí címet szerez és az MVP-vel lefotóznak - Szt Patrik napra megyek március 15 helyett, de legalább megtudom, hogy a zöld sör nem csak látszatra olyan, mint a takony

Február

Még durvább hóesés - Hocking Hillsben jégbefagyott vízeséseket nézek - szakítok valentin napon nagyvacsora után, mert ilyen vagyok... - roller derbire megyek, ahol megtudom, hogy a szépség valóban fontos, de nem ennél a sportnál - sosem jön már meg a cipőm - hazalátogatok Budapestre

Január

Hazafelé New Yorkból - kis nyugalom - sorokat rendezek - nagy hóviharok - detroiti autóshow - főzök végre újra - párosan szép az élet - orvos és terapauta közt ingázom

December

besokallok a lábammal - Felicia - születésnap kollégákkal egy mongól étteremben - nyakamba szakadó számlaeső - karácsony öregek otthonában Illinoisban - bajok a kocsival - New York - szilveszter a Times Squaren - Nagymamám...

November

Newportban nagyon magányosnak érzem magam - Bostonnál az óceánon bálnales, hánykolódó hajó fedélzetén, mankóval - egyedül vezetek egy nap alatt 1300km-t - jól sikerül egy borkóstoló és tárlat - a múlttól amúgy is terhelt viszonyom a közlekedésrendészettel kezd elmérgesedni - megint meglátogatom nagybátyám - Cleveland R&R Hall of Fame - megszeretem a Thanksgivinget és beszippant a Black Friday

Október

Kollegák jönnek - magyar borhoz jutok - halszemoptikám megérkezik és akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz - mankóval százezer lépcsőfok a Mammut barlangban - Boston először - Niagara vízesés - megtanulom, hogy mi a Steak - gyönyörű az idő - kezdek belerázódni amerikába - Boston másodszor

Szeptember

Már nem vagyok hős, még nem vagyok mártír - már rég eljöttem otthonról, de mégtöbb van hátra - minden nap terápia - már nincs nyár, de a tél sincs még itt - veszek egy kocsit és akkor még azt hiszem, hogy jó - házhoz rendelt gyorskaján és mireliten élek, de mekdonáldsz továbbra sem érinti az ajkaim - kerekedem kifele - amerikai focimeccs esőben, fagyban, mankóval - már nagyon rossz, de a holtpont még odébb van...

Augusztus

Egy helyben fekszem - fogyok 10 kilót - megismerem Bettyt és Jimet - 10 lépés a cél, de 8 után elájulok - minden más megvilágításba kerül - Bálinték és sokan mások gondoskodnak rólam - költözködöm - állandóan be vagyok gyógyszerezve - magyar fesztivál - megtanulom, hogy nem csak a biciklinek van kereke.

Július

Veszek egy biciklit - Függetlenség Napján baseballt nézek és tűzijátékot - ellopják a biciklim - meglátogatom nagybátyám Illinoisban - veszek egy másik biciklit - átverekszem magam az adminisztráción és megtanulom, hogy mindenhol lehúznak - művészeti vásár - biciklizem a járdán és elcsapnak, mint egy kutyát.

Június

Megérkezem - Detroitba megyek filmforgatásra - frissen vágott fű szaga mindenütt - megtalálom a barátaimat - a szállásomhoz medence is tartozik - én nézem egyedül a focivébét - eláraszt az adminisztráció - Lassúterebélyes lassú és terebélyes.

...az égről a fényt leszakítja...

Az ember végül...

Brice Canyon

Itt ilyenek vannak. Azért a Bükki Nemzeti park se rossz.

Zion Canyon

Az elmúlt két hétben olyan elképesztő intenzitással zuhogtak rám az élmények, hogy belegondolni is szédítő. Annyit autóztam, mint egy normális magyar család egy év alatt. Több államban jártam és több dolgot láttam, mint az amerikaiak nagytöbbsége.

Hálás vagyok érte mindenkinek, akik lehetővé tették!

És most vár még rám San Francisco egy hétig. Ezúttal kicsit alaposabban...

Grand Canyon nem úgy

A Grand Canyon egyik kilátópontja előtt van egy emlékműszerű hely. Az van a műkőbe írva középre, hogy: "A törzsek, akik a Canyont az otthonuknak tekintik." Körben pedig indián törzsek nevei.

Ez kicsit olyan, mintha valakinek megtetszene a lakásom, bejönne, agyoncsapná a feleségem, meg a gyerekeim, aztán kijelölné nekem a WC-t, hogy ott élhetek nyugodtan. Ezek után saját haszonra tíz forintért mutogatná, hogy milyen stílusos a nappalim meg a konyhám, nem is beszélve a hálószobáról. Végül pedig mosolyogva értesítene, hogy a hős családtagjaimról megemlékezik.

Najó. Előzetesbe kaptok egy ilyen kliséképet. Szép az Apacsok nappalija?

Salt Lake City

Dolgoznátok ott lenn? Ott teljesen lenn...

Aki farkast kiált

..ha most azt kezdem el írni, hogy feltörték a kocsit úgy, hogy benne volt a notebookom rajta minden képpel és a táskában az irataimmal és igazolvánnyokkal és ennek tetejébe ma volt bírósági tárgyalásom is, mint szabálysértő, de arra meg már el sem mentem mert nem volt hozzá kanalam, akkor azt ugye nem hiszitek el? És pláne, ha azt próbálnám elhitetni, hogy a cuccaim érintetlenül maradtak...

Hisztek amit akartok. :P

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 4

Ez után a mentálisan és fizikailag is kimerítő nap után nekiindultunk a végtelen amerikai pusztának. Nem sok reményünk volt arra, hogy a következő pár órát bármivel is feldobjuk.

Aztán egyszercsak váratlanul elhajtott mellettünk egy corvette legalább kétszázzal, ami nagyon szokatlan, az itteni száztizes korlátozás mellett. Nem is kellett sokat várni, jött is a szirénázó rendőrautó utána. Le is meszelte a rosszarcú suhancot. Amikor továbbmentünk, el is hagytuk őket az út mentén és láttuk, hogy nagy dulakodásban vannak. A végkifejletre csak abból következtettünk, hogy egyszercsak újra látom a visszapillantóban a kocsit, mögötte a rendőrrel. Amerikai filmek alapján könnyedén lereagáltam a helyzetet és leszorítottam az útról, amikor el akart menni mellettem. Fel is borult szerencsétlen, akiről később ki is derült, hogy drogcsempész. Nálunk szerencsére senkinek semi baja nem lett, viszont a hősies magatartásért felterjesztettek kitüntetésre és az átadásnál még az elnök kopasz fejét is megvakarhattam.

…na ilyenre képes az oxycodone a fejemben, ha beveszek kettőt…

A szomorú valóság pedig annyi, hogy pusztulatosan unalmas vezetés volt egész nap egy irányban. A navigator kilóméterekre előre szólt, ha kis kanyar következett.

Viszont az elnök kopasz fejét valóban megvakarhattam…

Barkochba

Hol készült a kép? Pontosan... ;)

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 3

Mehettünk végre Chicagoba. Kedves kolléga figyelmeztetett, hogy egy tornádó pont onnan jön, úgyhogy félúton fogunk is találkozni. Szerinte, ha látunk egyet, akkor menjünk inkább az ellenkező irányba. Megköszöntük a jótanácsot és már faltuk is a mérföldeket vígan.

Alig szállt le az este, valóban jött szembe a tornádó. Illetve nem tudjuk, mert nem láttunk semmit a vaksötét éjjeltől. Szerencsére hat-nyolc másodpercenként azért villámlott, így nem volt sokat sötét és láttunk annyit, hogy mostmár csak az eső miatt nem láttunk semmit. Egyszercsak végül ott voltunk, ahol Al Capone itatta a népet szesszel.

Azt hiszem ezek után nem kell mondanom, hogy a repzi is késett, de ezt nem említésre méltó ERROR abban a hibalavinában, ami minket meghátrálásra próbált késztetni.

Éjjel három óra felé megérkeztünk a szállásra.

Az pultnál álló szerencsenélküli mondja, hogy csak dohányzó szoba van. Sebaj, gondoltuk, csak aludjunk már. Indultunk a szobákba. Jé, a miénk Gyurival franciaágyas. Jé... a többieké is, csak valakiknek abból is a szűk fajta. Indultunk is vissza reklamálni, de kiderült, hogy a foglalás lett elszúrva. Másrészt meg hát...

Most adok időt, csak képzeljetek el négy tépett csehszlovák férfit a puszta közepén hajnali háromkor egy motelben vitatkozni, hogy baj van a franciaágyas szobákkal.

Hagytuk inkább az egészet, hadd gondoljanak, amit akarnak szexuális orientációnkat illetően, alszom a földön és majd reggel egyértelműsítjük a helyzetet. Ez sikerült is, amikor Gyuri a kicsekkolásnál a kedves szőkére mosolyogva és rám mutatva annyit mondott, hogy: „We are together.”

Na... ennyi történt az első fél napon.

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 2

Útban a kölcsönző felé telefonáltam, hogy készítsék a hintót. Mondták, hogy nincsen hintójuk.

-Mitteccikmondani? Nem értettem egészen pontosan…

-NINCSEN, ELFOGYOTT. Jövő hétre kérnek egyet?

-Dehát én tegnap…

…

Tényleg nem volt hintójuk, nem volt mit tenni.

Az utazási altábornagy tekintete enyhén ködössé vált. A remények életbentartása végett azért végigtelefonáltam a Lassúterebélyesi kölcsönzőket ahol sorra kedvesen felajánlották, hogy jövő héten szívesen rendelkezésünkre tudnak bocsátani egy kisbuszt.

Végül a legutolsónál, Terebélyekülsőn akadt egy, akinek valahonnan mégis akadt kisbusza. Eddigre az autószerelőm már bezárt.

Halleluja, gondolnánk. Pedig nem.

…

-Akkor kérem a sofőr hitelkártyáját.

-Nekem csak debitkártyám van, csak azt költöm, amit megkerestem.

-Az nem jó.

Kiscsapatunk vezetője veritékben úszott..

-Esetleg ha nem az enyém lenne a kártya?

-Rendben, de akkor a kártyabirtokost fel kell vennem plussz sofőrnek, napi 10$-ért.

Választásunk nem volt, de azt mindketten látni véltük, ahogy a kisasszony szemében forgó dollárjelek jelentek meg, mint Dagobert bácsiéban, amikor fejest ugrik a temérdek tonna aranyba.

-JJJJÓÓÓÓ, akkor az 10$ + 20$ biztosítás, mert ugye nincs amerikai biztosítás… Kérik a 12$ biztosítást arra, akit esetleg elcsapnak.

Egymásra néztünk és rezignált érzéketlenséggel tudattuk a hölggyel, hogy akit el találunk csapni, annak bizony nagy peche lesz. Valőszínűleg az egész napját elrontjuk.

Ekkorra a számla már olyan magasságokban járt, hogy komoly alternatívaként merült föl, hogy vegyünk egy kisbuszt, majd a Csendes-óceán partján rituálisan gyújtsuk föl és táncoljuk körbe. …még az is kijött volna a kölcsönzés árából.

Ködös tekintet, veríték, enyhe remegés.

…

-Kérem a hitelkártyát. – Köszönöm. – A rendszer visszautasítja…

-Próbáljuk kisebb összeggel.

-Azt is visszadobja…

Azt hiszem láttatok már filmben megtébolyodott tudóst zavartan maga elé motyogni… Közel volt ez a pillanat.

Nem akarom ragozni, de zárás előtt kicsivel, hosszas alkudozás után végül egy olyan debitkártyát hazudtunk be hitelkártyának, amire nem volt ráírva, hogy debit ezért elfogadták, úgyhogy a tábornok úr idegrendszere is regenerálható állapotban maradt.

Ma is tanultam valamit: Amerika olyan hely, ahol akkor vagy jófiú, ha más pénzét költöd. Rajtam eztán ez ne múljon.

Sánta csehszlovák menni Szanfransziszkó 1

Az első napi terv annyi volt, hogy felvesszük a bérautót, leadjuk az én kocsim a szerelőnek átugrunk Chicagoba, ott felvesszük Marcsit, Barnabást és Pétert este 11-kor a reptéren és kicsit továbbállva éjszakára tanyát verünk.

Ehhez képest ez a nap annyi ERRORtól hemzsegett, amennyit egy átlagos Windows felhasználó egy év alatt nem lát. Négykor leléptünk, hogy felvegyük a kisbuszt a kölcsönzőből. Azt már korább tudtam, hogy az autókölcsönzősöknek saját bugyra van a pokolban, de mostmár azon is elgondolkodtam, hogy lehet, hogy igazából ők üzemeltetik az egész poklot.

Régebbi tapasztalataim alapján tudtam, hogyha napi 19,99$ van kiírva, akkor az annyit jelent, hogy 19,99$ + 20$ biztosítás nekem + 12$ biztosítás a harmadik félnek + 6% adó = napi 55,10$. Tehát ez a fajta matek nem lepett meg. Éppen ezért egy nappal előtte kimentem személyesen és részletesen megbeszéltük a dolgokat. Annyi azért még kiderült, hogy ezeken felül még mérföldenként leszünk szívesek negyeddollárt az Enterprise co. nagyobb dicsőségére a kasszánál… Nem sok, de Lassúterebélyes – Szanfransziszkó odavissza viszonylatban ez azért mégiscsak több, mint egy háromgombócos fagyi ára Csillaghegyen. Nem hagytuk magunkat megzavarni, vagyis inkább nem vettünk tudomást a figyelmeztető jelekről.

Szilárd volt a terv, erős volt az akarat...

Steak

Egy régi restanciámat kell lerónom. A mármár vallásos tisztelet, szerelmes rajongás és elfogódott részrehajlás, ami e témához köt, ezeddig ugyanis megakadályozta, hogy tollat ragadjak. Nem is beszélve arról, hogy ebben a témában mások odaadása és profizmusa mellett én olyan vagyok, mint repülésben Gagarin (mély tisztelet) mellett a papírrepülőt hajtogató betapasztott szemüvegű kisdiák még akkor is, ha néha egy egy dologról szívesen elvitatkoznék Minden Húsok Királynőjével.

De ha már itt vagyok a végtelen pusztában, akkor mégiscsak szólnék pár szót arról is, hogy mi az, ami jó itt. Sőt.. mi az, ami nagyon jó. A legjobb. Ami miatt otthon távolba révedő tekintettel gondoltam vissza Lassúterebélyesre.

Pár szóban már megemlékeztem az itteni etetőkről és sanyarú gasztroodüsszeiámról, melynek Ithakájába azért mégiscsak megérkeztem.

Sajnos viselkedésem a sztékkel kapcsolatban már nem is pszichológusoknak hanem egyenesen antropológusoknak és etológusoknak adhatna témát. Bizony be kell valljam, volt olyan, hogy azon kaptam magam, hogy a nyers húsba harapok. Mentségemre legyen mondva, hogy bélszín volt.

A vásárlás szinte a legfontosabb része az egész rítusnak. A tetem ott pihen a hűtőpultban. Lassan megfigyelem. Minden darabot külön. Figyelem a pulzusom, mint ösztönöm legbiztosabb éber jelzőjét. És amikor megpillantom Őt, akiben a márványosság és a vörös hús tökéletes arányban van meg, ezt a csodálatos, négy centi vastag példányt, egy pillanatra megdermedek és minden érzékszervemmel csak rá fókuszálok. A pulzusom az egekbe szökik és az agyamat elönti az adrenalin. Minden izmom megfeszül és annyit mondok: "Azt kérem!"

Ahol a hátszín (nagyobb, márványosabb és világosabb darab) és a bélszín találkoznak. T-bone szték a neve. Vagy Porterhouse. Fél kilónál kezdődik egy darab... :)

Az, hogy egy darab döglött állat hogyan nyújtja a legtöbb örömet, attól függ, hogy hogy van fűszerezve és mennyire van megsütve. (...az, hogy mennyire friss, az nem paraméter. Nem Pétervárott vagyunk, hogy legyen másodlagos frissességű árú.)

Én elég egyszerű parasztember vagyok, nem szeretem a sok huncutságot. Minél szebb a hús, annál kevesebb fűszert használok és annál rövidebb ideig sütöm. Alapvetéen pedig BORS és MID-RARE.

Na én itt most be is fejezem. Remélem vacsi előtt vagytok...

Ez egy bélszín darabka, baconnal gondosan körbetekeve. Nem tettem nagy kárt benne tűzzel, annyira pompás volt..

Igen, ő az.. Mr. T.

Na ebbe haraptam bele nyersen.. (De azért az ugye látszik a nagyításban, hogy mennyire omlós, nem?)

Ez egy magas hátszín darab.

Ez egy csodálatos hátszínszelet volt. A marhát szentté kellene avatni.

Egy halott marha legszebb ravatala a sztékes tányér

Éhes voltam és össze kellett kóstolnom kétfajta hátszín vágatot (Kansas city és New York strip). Egyszer a memoáromban kitérek erre is.

Nemsokára megyek haza. Ki hogy kéri és melyiket?

Szeretném az állatvédőket és a bocikat sajnálókat megnyugtatni, hogy ez a tehenek sorsának csodálatos beteljesülése, hogy életüket áldozhatták azért, hogy nekem jó legyen. És nekem jó volt.

Már megint a rendőrök...

...

-Normális esetben nem büntetném meg ezért, de be kell valljam, hogy ez életem legszebb STOP-tábla kihágása volt. Megérintette a fékpedált egyáltalán?

-...nem igazán.

-Szerencséje, hogy nem gázolt el valakit.

-Azért azt elhiheti Biztos Úr, hogy ettől még nem fogom ezt az estét szerencsésnek tartani.

...

Háziorvos

Ma elmentem háziorvost választani. Anélkül, hogy érdekelte volna őket, hogy most van e egyáltalán panaszom, megkérdezték, hogy milyen hozzátartozóm értesítendő szükség esetén. Aztán azt, hogy milyen vallású vagyok és ki a papom… De mielőtt eltűnüdhettem volna, hogy ez miért is szükséges, már ott tartotunk, hogy van e érvényben lévő végakaratom.

Biztos kevernek valakivel…

Aztán rövid beszélgetés a dokival. Mondhatnám mélyinterjú. Amolyan "És öt éves korodban mosatlanul etted a gyümölcsöt a fáról..?" - mélységű, és akkor az igazí arcpirongató firtató nyelvi fordulatokra nem is pazarolnék időt, amivel nem csak a szexuális szokásaimat, de szinte a székletem külalakját is tudni akarta…

Mikor ez a kellemes diskurzus a végéhez közeledett, kezdtem sejteni, hogy most akkor mi is a dörgés. Vérvétel következik. Meg kicsi pisi.

Nővér hív. Pisilni kell. Odaad egy kis kapszulát. Nem nagyzolni akarok, de nehéz volt beletalálni, olyan kicsit. Átfutott az agyamon, ha arányosan ennyi vért vesznek le, akkor nem lesz gond. Sajnos nem így lett.

Szinte rutinból mondtam a nővérnek, hogy viszonylag komaly tűfóbiám van. Aki ismer, az tudja, hogy ez egy erős eufemizmus. Nem kizárt, hogy egyszer meg is jelentetek egy: "Az én tűfóbiám - avagy abszurd és vicces helyzetek amikor elájultam" című kötetet.

Nővér kérdezi: "Átmenjünk az ápolóba, feküdni akar?"

Mondtam neki, hogy "Nem, erős felnőtt férfi vagyok, csak szólni akartam…"

És akkor hirtelen minden világossá vált. Leginkább az, hogy miért lett volna jó, ha van végakaratom.

"Tényleg nem akarsz feküdni? Ez a 11 kémcső mind neked lesz."

Összesen 5,8 deciliter. Rutintesztre!

Szerintem csak ki akartak véreztetni, mint egy vágásérett mangalicát.

Hú, de jó lenne most egy kis abált tokaszalonna.

A vérfürdő után a nővérszobában fekve a rám vigyázó fekete nővérkére néztem, magamra mutattam és csak annyit kérdeztem: Am I white?

...

Barna mártás

Kolléga megérkezett Budapestről. Már a reptéren részletekbe menő elemzésbe kezdett a barna mártás elkészítésének derékroppantó, de magasztos tevékenységéről.

Egy órával később langyos csapvízzel felengedett kínai gyorslevest evett fogkefével.

Itt hamar megtörténik az emberrel az átalakulás. Észrevétlenül. Oda kell figyelni.

Karambol

Ja, s azt meséltem-e, hogy volt még egy karambolom? Na, nyilván nem vértől fröcsögős, szétloccsanós, fasírozottas, fehérrépás, mert abból unalmas lenne kettő. Ez csak amolyan kicsíny szolid nekedmegyek fajta volt, de azért tipikus.

Volt, hogy jöttem az úton pár hónapja, ahogyan az ember megyen. Haladtam tehát sávközépen. Sáv allatt értsd az M1/M7 kivezető szélességű sávot. Szembe kanyarodik a személygépjárómű, mely inkább az a telepjáró :) fajta.. Nekem balról, nekem balra. Látom ám, hogy a komának ez a rutinművelet nem igazán az erőssége, ugyanis erőst úgy nézett ki, hogy bizony frontálisan karambolozunk, mert "elszámolta az ívet". Annyira elképesztően hihetetlen volt, ami történik, hogy nem is reagáltam eléggé gyorsan. Aztán kimanővereztem a dolgot, de az ember egy kicsit így is megszántotta a kocsi oldalát, aztán továbbállt. Neki ez mindennapos lehet.

Szilánkok

Kemelhárítási szempontbúl fontosnak tartotam, hogy postolás előt néhány hejen megSmittizzem ezt a belyegyzést. Elnőzést a nehezeb olvasasért.

Szilánkok, hamár többre képtelen vagyok egy jóideje.

-Egy srác az egyetem sportcsarnokában beverte a fejét és vérzett kicsit. Kijött a tűzoltó és a rendőr. Mentőt nem láttam, de amíg el nem hagyta az épületet kísérték. Itt ez ilyen.

-Fekete legény a szaunában cipőben, ruhában iPoddal a fülén.

-Még nem láttam embert késsel-villával enni pedig figyeltem.

-A nyomorékkártyámmal ha a nyomorékparkolóban parkolok, akkor ingyenes, ha máshol, megbüntetnek.

-Cingár kis feketén XXXL-es Bermuda, hosszúnadrágnak hordva.

-Teremfocipályán ötven indiai srác és nő krikettezik.

-Éjszaka a puszta közepén egy kivilágított csillogó villogó épület hatalmas parkolóval: ADULT SUPERSTORE.

-Reklám a rádióban főműsoridőben: A méret valóban számít… (azt gondolom kicsit pajzán áthallásos szolid reklám, nyilván nem “arra” gondolnak..) És valóban nem, a megjegyzés egy sztriptízbár méretére vonatkozott..

-Akorra, mint egy bállna és mekeszi a mássodik fánnkot is ebbéd uttán.

-A menzán a kóla a legkevésbé édes ital. A többit nem bírom meginni.

-Évente egy szarvas kilövésére mindenkinek joga van.

-Megintcsak rádióreklám: “Állandóan zaklatja az adóhatóság? Több, mint 20000 dollár tartozása van? Ne hagyja, hogy az adóhivatal emberei tönkretegyék az életét! (...) Egyedül nálunk dolgoznak korábbi adóhivatali alkalmazottak, akik ismerik a rendszer működését. (…) Telefonáljon most és lélegezzen fel, mert a mi embereink ön és az adóhatóság közé állnak akár mától kezdve is. Nincs többé zaklatásm fenyegetőzés…

-Megdrágult a benzin. Már majdnem 200 Ft egy liter...

Öreg Sam

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

Boston 1

Amikor tengerészként dolgoztam, sok napi hánykolódás után, amit szinte végig a hajófenékben töltöttem, egyik délután, mikor végre felengedtek a tatra, hogy a hajóköteleket rendberakjam kitekintettem a korláton túlra, és lám:

Newport

Miután teljesen esélytelen, hogy rávegyem magam az írásra egyszerűen és igénytelenül képeket pakolok föl magam megnyugtatása és a kedélyek felborzolása érdekében. Ezúttal őszi newporti kiruccanásomról.

Mellesleg ha nem világos valami, vagy kérdés van, vagy reklamáció, akkor csak egész nyugodtan, február 25-én estefele a Lánchíd sörözőben, ahol kihelyezett fogadó órát tartok. Személyesen.

Képek, mint eddig is kattintásra nagy méretben.

A legcsúfabb arc: Black Friday

Szörnyeteg Lajos

Míg Európában a jámbor népek a „Ne Vásárolj Semmit” napot tartotta és józan megfontolásból semmit nem vásárolt, addig jenkiföld egész másban sántikált. A Hálaadásnapi meghitt családi beszélgetés és nyugalom csak a vihar előtti csend volt. Invázió előtti tanácskozás, taktikai megbeszélés, haderő és erőforrás átcsoportosítások és rohamtervek születtek az asztalok mellett. Éjfélkor fellövik ugyanis a pusztító erejű vásárlási tornádó jelzőrakétáit, hogy az egész napos nyugalomtól és meghitt csendtől megtébolyult termeszroham féktelen vásárlásban dühönghesse ki magát.

Mint ahogyan a neve is mutatja, gyászos nap ez a péntek. Szégyentelenül a vásárlásnak dedikált nap. A név eredete, hogy a cégek mérlege ezen a napon fordul a piros, vagyis negatív egyenlegből feketébe, vagyis pozitívba. Az újságok címlapon hozzák le az akciózni kívánt termékeket egy héttel előre és bizony itt az ingerküszöb magasabb, mint Svájcban, ahol 3% árengedménnyel még a leghiggadtabb bankárt is fel lehet izgatni. Itt a 30%-kal leárazott termékekre adnak még 50%-ot ezen a napon, vagy esetleg 1 dolláros akciókkal szórják ki a CD-lejátszókat és grillezőket.

A teljes élmény érdekében egyszer már kerék alá is mentem, hogy elsőkézből szerzett információk alapján tudjak írni az egészségügyről, tehát most sem lehetett akadály, hogy ismét megmerítkezzem a sötét valóság derékig mocskos levében. A választásom az alapállapotban is elviselhetetlenül olcsó Walmartra esett. Itt az ajtót éjfélkor nyitják és az árakat úgy állítják be, hogy a családi idilltől megzavart jámbor lelkekben is megpattan egy húr és elementáris erővel keríti őket hatalmába a hörcsög gyűjtőszenvedély. Az este tíztől kapu előtt sorban állók tömegei közt még jegyeket is osztanak egyes cikkekre, melyekből csak kevés van. Amikor aztán éjfelet üt az óra, a biztonsági őr elfordítja a zárban a kulcsot és utat nyit a vérben forgó szemű rohamnak, mely elsöprő erejű cunamiként tódul be az ígéret földjére. Idén szerencsés év volt, mert most az akciós plazmaTVkért folyatott harcban nem tapostak halálra egyetle biztonsági őrt sem, nem úgy, mint tavaly. Az első három szerencsés ugye… nomeg amíg a készlet tart…

Szóval kimerészkedtem a farkasok lakta prérire koncon marakodó dögevőket fotózni. És hát nem csalódtam. Hajnali kettőkor minden pénztár nyitva és mindegyik standnál már legalább harminc méter hosszú sor.

Az ideiglenesen felállított olcsó kartonstandokból leomló ruhaszemétben kotorászó emberek közt, mint valami szürreális csehszlovák filmben nyomakodtam előre.

A lomtalanításkor cigányoktól nálunk megszokott stoppolás módszerével a TV-s dobozra ültetett kisgyerekek ásítozva és beszélgetve vártak a hajnali ötkor élesedő akciókra, míg szüleik az áruház alaprajzára előre berajzolt pontos akcióterv alapján rohangáltak GPS-től, vasalón keresztül a Barbievárig.

Elveszett gyerekek városa

Az igazi női kielégülés pillanata

Újra és újra félhangosan ki kellett jelentenem, hogy nem veszek semmit. Aztán nálam is átszakadt a gát és kezdetnek a fényképezőgépembe vettem egy 8GB-os SD kártyát 12 dollárért, majd hazamentem.

Mikor felébredtem, valami szörnyű ragály fertőzhetett meg, mert mint egy zombi felkerekedtem újra, és az akkorra lecsendesedett boltok felé vettem az irányt. Szép lassan azon kaptam magam, hogy okos/hasznos/úgyis kellett/jó lesz valamire dolgokra költöttem egy átlagnyugdíjat. Mialatt a csomagtartóban a zsákmánntal hazafelé autóztam, Amerika népe éppen ébredezhetett. Elképzeltem az előző este költekezésétől kimerült és kielégült ürességet érző embereket, amint maguk elé és a bontatlan dobozokra néznek a megcsalatott emberek mosolyával. Osztoztam velük ebben a mosolyban. Magam előtt néztem a szaggatott vonalak lüktetését, miközben visszagondoltam a Thanksgivingre és Black Fridayre. Elkezdtem nevetni. Először éreztem igazán, még a bőröm alatt is, hogy AMERIKÁBAN ÉLEK.